Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Székely András Bertalan: A venczeli örökség időszerűsége

szellem síkjain is romboló anarchiát, ádáz harcot hívott életre. De nem tudunk egyetérteni azzal a közömbösséggel sem, mely az un. liberálista embert jellemzi. Valljuk továbbá a történetíróval, hogy ’liberális társadalmi osztály nincs többé, csak egyes liberálisok, itt-ott néhány elméletileg orientált idealista, akinek az a szerencséje, hogy nem került érintkezésbe a mai, erőszaktól hemzsegő világgal, melyben a tiszta liberalizmus elve szerint élő embernek olyan helyzete volna, mint egy házát vesztett csigának.’ Történelemszemléletünk, elsősorban pedig az utolsó száz év szemlélete arra kényszerít, hogy megtegyük ezt a különbséget. A liberálista elmélet a gondolkodás történetében haladás volt, azonban a gyakorlatban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.”47

Az elszemélytelenedés, az egyre bonyolultabbá váló társadalmi-gazdasági folyamatok, a vidéki lét gyökeres átalakulása idején feltűnően kevés a terepmunkát vállaló, a vizsgált közösség gondjaival azonosulni is tudó társadalomvizsgálat. A Venczelék mozgalmát ismeró' és becsülő' Boldizsár Iván jó évtizede vetette föl: Mi lenne, ha fiatal írók, szociológusok, szociográfusok - hiszen vannak írók, akik egyenesen így nevezik önmagukat statisztikusok és néprajzosok és közgazdászok és agronómusok, főképpen pedig országmegváltók, mint mi voltunk, összefognának, választanának maguknak csillagot: egy-egy új Kemsét. Hiszen a fiatalok ma éppoly kevéssé ismerik az országot, mint annak idején mi a hárommillió koldusét. Az ismerik hangsúlyos szó, benne van a személyes élmény heve. Másodkézből, tévéből, rádióból, dokumentum filmekből, a nyomtatott sajtóból is - egyre kevésbé ebben a nemzedékben - tudnak az ország állapotáról, de ez kevés. Kevés nekik, kevés a nemzedéküknek és kevés az országnak. Az új falu, az új megye, az új városok, a nagyobbak is, ma izgalmasabb szellemi kalandot kínálnak, mint a fél évszázaddal ezelőtti megyék és városok - de főképpen - mint akkor - a falvak.”48

Zárjuk eszmefuttatásunkat egy a hitünk szerint szintén korszerű venczeli gondolattal, amely a mai, kárpát-medencei kitekintésű és szellemiségű tanácskozásunkra is rímel: ,A középeurópai kultúrmagyarság a transzilvánista szemlélet látszólagos ellentétpárja. A kérdés jelentősége a helyes megkülönböztetésben válik világossá:

1. a középeurópai magyar népi egység elsősorban kultúrfogalom, tehát a széthullott nemzet kultúrerőinek összefogására kell összpontosítanunk törekvéseinket; de

2. az erdélyi magyar népi egység is elsősorban kultúrfogalom - a középeurópai kultúrmagyarság részegységeként, ezért összhangzásba kell hoznunk az erdélyi magyarság belső, sajátos kultúrtényezőit az egyetemes magyar kultúrával.

Következtetés: Középeurópában csak egy magyar kultúra létezik, ha országhatárokkal elválasztott magyar népcsoportok is művelik. S ebben a kultúregységben világos a transzilvánizmus szerepe: kiképezni Erdély sajátos belső tényezőit a középeurópai magyar kultúrával egybehangzóan.”49

47 A Hitel és a közvélemény. In: Erdélyi föld - erdélyi társadalom, i. m., 48. p.

48 Boldizsár Iván: Utazás a Regátban és Erdélyben, 1935-ben = Kortárs, 1986. no. 7., 108. p.

49 Ami utána következik, i. m., 245. p.

359