Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Székely András Bertalan: A venczeli örökség időszerűsége

velük, az Isten őket bünteti. Nekünk egy a kötelességünk: népünk erejét megtartani. ”12

A társadalomtudományi kutatások eredményeire épülő társadalompolitika máig az egyedül célravezető. Venczel megállapítása máig nem vesztett a fényéből: „A ’szív politikája’: az érzelmekre, a hordó-bölcselkedésre épített lángolás, az üres szólamok zöngetése - veszélybe sodor, az idő és az alkalom követeli az ’ész pólitikájá’-t, mely a javító, megújító cselekvést a teljes helyzetismeretre építi föl. A helyzetfeltáró önismereti munka nemzetpolitikailag kiáltó szükségszerűség: eszköz és mód rég óhajtott új politikai közszellemünk ébresztése és építése érdekében. ”42 43

Az oktatás-nevelés és a kultúra kérdését - mai szóval élve - stratégiai ágazatnak tartotta, amelytől népe belső megújhodása és fennmaradása függ. Az iskolai és iskolán kívüli népnevelés külföldi pozitív példáin fóllelkesülve, kollégium, népfőiskola, közösségi otthon, reformkönyvtárak, kisebbségi közművelődési központ, hatékonyabb sajtó lebegett Venczel szeme előtt. 1945 után néhány esztendeig módja is nyílott elképzeléseit a gyakorlatba ültetni: társaival újjászervezhette és a magyarság számának megfelelően kibővíthette a romániai magyar tannyelvű oktatás hálózatát az óvodáktól az egyetemig, az újonnan alakult Bolyai Tudományegyetem professzora s a munkás szabadegyetem vezetője lett. Ebbéli tevékenységét egyenesen Apáczai Csere Jánoséhoz hasonlították.44 45 46 Klebelsberg Kunóval együtt vallotta: Jdaív gondolat a gazdasági élet prioritása a műveltséggel szemben, a kettő párhuzamosan fejlődik, egymásnak kölcsönös hajtóerői.’*5

A rendszerváltozás után térségünkben a sajtó, a média önálló hatalmi ágazattá fejlődött - a vele való élés meg visszaélés politikai „élet-halál kérdése”, következésképp a felelőssége óriási. Venczel éleslátását bizonyítja, hogy már a ’60-as években felismerte: ,A társadalmi fejlődés újabb stádiumában: a közvélemény ugyanis nemcsak jellemző kép a társadalmi valóságról (a ható társadalmi viszonyok olyan tükrözése, amelynek statisztikai érvénye van), hanem a mai tömegtársadalomban kibontakozó sajátos manipuláció közege is, ami felment vagy éppen megfoszt az önálló döntéstől és a saját el- határozású cselekvéstől, a konformizmus jegyében életstílust, ízlést, cselekvési módot determinálhat, befolyásolja a megnyilvánulásokat. A tömegközlekedési eszközök, a mass media (sajtó, rádió, televízió) elterjedtségének és hatásfokának megnövekedése folytán: a közönség-szociológia egészen új problémákkal áll szemben. ”16

Napjaink konfliktusai hasonlóképp alátámasztják Venczel már 1935-ben papírra vetett állásfoglalását: 4amikor liberalizmusról beszélünk, csak nehézséggel tudunk az elvi szabadságeszmére gondolni, melynek humanisztikus gondoltai: a szabadság, a testvériség, az egyenlőség - a legszebb emberi eszmék, Krisztus felejtett elveinek új jelszavakká magasztosulása. De annál inkább látjuk és éljük a gyakorlati liberálizmus, a szabadossággá silányult szabadságeszme átkát, mely társadalmi és gazdasági életünkben éppúgy, mint a

42 Pusztul a magyarság! In: Erdélyi föld - erdélyi társadalalom, i. m., 124-125. pp.

43 Az önismeret útja. In: Az önismeret útján, i. m., 102. p.

44 Nagy Géza gyászbeszéde Venczel Józse temetésén. Kézirat. Kolozsvár, 1972, 1. p.

45 Művelődéspolitikai terv, i. m., 215. p.

46 Közvélemény és társadalomkutatás. In: Az önismeret útján, i. m. 167. p.

358