Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Székely András Bertalan: A venczeli örökség időszerűsége
Egy másik emlékirat azonban súlyos következményekkel járt Venczel további életútjára nézve. 1945 novemberében, amikor Észak-Erdély sorsa még nem dől el, az ottani értelmiség s mozgalmi vezetők legjobbjai újabb memorandumot szerkesztettek a párizsi békekonferenciára való eljuttatás céljából, amely a hibás trianoni határmegvonás korrekcióját célozta meg. Az igazságosság szem előtt tartásával az etnikai határok követését illetve vegyes lakosságú vidékek esetén a nemzetiségi egyensúly elérést tartották szem előtt. A Dél-Erdélyben maradt magyarok és az észak-erdélyi románok kölcsönös kártérítéssel való, önkéntes lakosságcseréjét is megcélozták, hogy semelyik népcsoport ne kényszerüljön idegen uralom alatt élni. A Márton Áron gyulafehérvári püspök körül csoportosult megfogalmazók egyike volt Venczel József is, aki ezen túl még etnikai térképmellékletet is szerkesztett az 1910. évi nép- számlálás alapján, a lehetséges határok bejelölésével. Az anyagot franciára fordítva átadták a bukaresti magyar nagykövetnek, azonban Rákosi nem vállalta a Sztálinnal való konfrontációt, így a béketárgyalásokon résztvevő Gyöngyösi külügyminiszter be sem építette az érvrendszerébe.40 41 Márton Áront és társait azonban 1949-től sorra letartóztatták, s két év múlva koncepciós per áldozataként sok év börtönre, kényszermunkára, vagyonelkobzásra ítélték. Venczel az utolsó szó jogán többek között kijelentette: ,Mi meghalhatunk a börtönben, de ettől az erdélyi magyarság problémája nem lesz megoldva. Van kétmillió magyar, bárhogyan is korrigálják a statisztikákat és a népszámlálásokat, és ezt a tényt nem lehet börtönnel megoldani, csak a tárgyalóasztalnál és kölcsönös áldozatokkal. Előbb vagy utóbb becsületesen osztozkodni kell az arányszámok alapján, hogy végre nyugvópontra jusson ez a sokat vitatott kérdés a két szomszéd nép megbékélése érdekében...*1 Venczel József tizenegy esztendő múlva, megrokkant egészségi állapotban szabadult, további nyolc évig nem végezhetett méltó szakmai munkát... Máig ható érvénye Az eddigiekből kiderülhetett, hogy nem csupán tudománytörténeti adaléknak, hanem öt-hat évtized távlatából is korszerűnek tekinthetjük a venczeli életmű zömét - úgy a kutatás, mint a politika, avagy az erkölcsi tartás szemszögéből. Napjaink magyarországi és közép-európai fejleményei azonban néhány ponton még konkrétabb aktualitást kölcsönöznek Venczel meglátásainak. A határokkal szétszabdalt nemzet népmozgalmi folyamatai vésztjóslóan alakulnak. Venczel József már 1934-ben észlelte a tendenciát: JVépünk csak temet és nem keresztel; vénül, de megifjodni nem akar (...) valóban nagy a nyomorúság, nehéz teher a gyerekáldás, de ha élni akarunk és szeretjük fajunkat, akkor túl kell néznünk a jelen sivárságán (...) nem várhatjuk mindig a politikától és az uraktól sorsunk javítását, hanem fogjunk hozzá magunk (...) élnünk kell, mert felelősek vagyunk népünk jövőjéért. Ne felejtsük el soha ezt az igazságot. A jövendőt pedig gyermekeink jelentik. S ha az urak ezt másként is gondolják s ha városi családok gyermek nélkül is ágálnak, ne törődjünk 40 Székely András Bertalan: Venczel József hitéről s a Misztériumjátékról. In: Venczel József: Misztérium- játék. Heves Város Önkormányzata, Heves, 1993. 102-104. pp. 41 Domokos Pál Péter: Rendületlenül... Eötvös Kiadó, Szent Gellért Egyházi Kiadó, Budapest, 1989, 193. P357
