Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Székely András Bertalan: A venczeli örökség időszerűsége

Nemzet monografikus és szintetikus megismerése által a nemzet meg fogja ismerni önmagát és tudni fogja, miben különbözik a többi nemzettől, miközben lefekteti egy egészséges nemzeti kultúra és politika alapjait,”33

Venczel József tehát amerikai, magyarországi példák mellett, igen megtermékenyítő hatással a román nemzettudomány nyomán lefektette a transzilván magyarságtudomány alapjait. Gáli Ernő szerint 41 nemzettudomány Gusti-féle modellje egy lehetséges, sőt szükséges nemzetiségtudomány létrehozását serkentette, s az addig főként irodalmi, történelmi, nyelvészeti és néprajzi fogantatású önismeret szociológiai dimenzióinak a kifejlesztését segítette elő. (Ebben a funkciójában ösztönző hatása mindmáig termékenyítő maradtJ”34 Venczel a magyar önismeret problémavilága követelő körülményei között első helyen a tájat: Erdélyt említi, amely a maga valóságában a közép-európai tájegység sajátos vetülete, beleértve az itt élő népek önerejét s hagyományát. A kérdés szemléleti oldalaként a múlt egységes látásáról s a jelen értékeinek párhuzamos vizsgálatáról szól. Továbbszőve a gondolatot úgy látja, az erdélyi magyar önismeret kettős arcú: .fefelénézően az erdélyi magyarságnak külön szemlélete, kifelé erdélyi önismeret. Ezt a kettősséget az erdélyi szerep kívánja meg: népünk ismerete a tájismeret tárultabb mezőin illeszthető be az erdélyi magyarság hivatáskörébe. S mi az erdélyi magyarság hivatása? Megvalósítani Erdélyben a magyar minőségi többlet kívánalmait.”35

Transzilvánizmusa tehát nélkülöz minden kizárólagosságot, az együttélés többszázéves helyi hagyományára épít; a korabeli román ifjú nacionalisták bírálatakor joggal szögezi le: 41z erdélyi lélek: a tiszta erdélyiség, lírai sallangok nélkül, Erdély földjén élő és dolgozó minden népek békés együttműködését jelenti.”36 E tolerancia vonatkozott úgy az együttélő nemzetiségekre, mint a vallásokra: a Hitel szerkesztőit tudatosan fele-fele részben katolikus és protestáns hívőkből választották, s szerzőik is az ökuméné jegyében a legkülönbözőbb felekezeteket s világlátásokat képviselték.37 Szerepét a magyar-román társadalomtudományi kapcsolatokban a Gusti-hatás kapcsán már érintettük.38 Fontos kiállása az erdélyiség mellett az a memorandum is, amelyet Tamási Áronnal s másokkal szerkesztettek, s adtak át Teleki Pál miniszterelnöknek, Eszak-Erdély visszatérte után Kolozsvárt, 1940. szeptember 9-én. Egyfelől az új helyzetben is bizonyos magyar autonómiát éreznek szükségesnek Magyarországon belül is, másfelől viszont román nemzetiségi intézmények felállítását szorgalmazzák. Ezen túlmenően javasolják, hogy minden középiskolában vezessék be a román nyelv és népismeret tanítását s hogy a vegyes lakosságú vidékekre csak jó román nyelvismerettel rendelkező tisztviselőket nevezzenek ki.39

33 A nemzeti önismerettől a nemzet tudományáig. In: A falumunka útján, i. m., 147-148. pp.

34 Gáli Ernő: Dimitrie Gusti hagyatéka és az együttműködés erkölcse. In: A sajátosság méltósága. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1983, 396. p.

35 Magyar önismeret, i. m. 181. p.

36 A román ifjúság mozgalma Erdélyben. In: Erdélyi-föld - erdélyi társadalom, i. m. 267. p.

37 Záhony Éva: Bevezető tanulmány. In: Hitel. Kolozsvár 1935-1944.1. kötet. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Budapest, 1991, 28. p.

38 Ld. erről bővebben: Székely András Bertalan: Venczel József és a magyar-román társadalomtudományi kapcsolatok. In: (Katona Judit - Viga Gyula szerk.) Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1996.

39 Záhony Éva i. m., 41. p.

356