Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Székely András Bertalan: A venczeli örökség időszerűsége
tikával - talán nem volna haszontalan, ha ezt egynémely mai kormánypolitikus is végiggondolná: A művelődéspolitika tulajdonképp teljes értelmében magába öleli az egész népéletet, annak összes tényezőit és föltételeit. A hit és a tudás, a belátás és a helyes ítélkezés éppoly fontos tényezők az előhaladásban, mint az anyagi feltételek és a rendezett társadalmi viszonyok. Elsőbbséget egyiknek sem biztosíthatunk, a párhuzamosságot kell hangsúlyoznunk. Mert a művelődéspolitika és eredménye: a helyesen értelmezett műveltség, akárcsak a gazdaságpolitika s eredménye: a viszonylagos anyagi jólét - valamely nemzet vagy nemzetrész életigenlésének egyként elsőrendű megnyilatkozásai. ”13 14 Az elitté válás a közösségi megmaradás érdekében nem tűr halasztást, hiszen ,pz elit-népnek minden körülmények között elismerés jár, ha fanyar is, tisztelet, ha kényszeredett is, viszont a megbomlott és kultúrálatlan nép kiérdemli a gyarmatsorsot, ha önmaga mit sem tesz a kórokozók ellen.".14 A művelődéspolitika elsődleges célja az adott kisebbségi sorban nem lehet más, mint a nemzetvédelem: ,jía tehát van, akit a nemzet érdekköréből való kiválás és a más nemzetbe való beolvadás veszélye fenyeget, kézenfekvő a művelődéspolitika feladata: biztosítani a nevelés eszközeivel a nemzeti személyiség alaptényezőjét, az öntudatalakító műveltséget.”15 A művelődés-, azon belül a neveléspolitikában ,/r továbbfejlesztés és a védekezés lehetősége nemcsak a területi és népességi viszonyoktól függ, hanem igen sokszor az ezektől merőben idegen külső törekvésektől, melyek ’kultúrzónák’ felállításában, a ’székhelyek visszarománosítása’ célkitűzésében, az Astra propagandájában, a ’nemzeti munka’ védelmében s különböző numerus claususokban jelentkeznek. Adottság: a szórványok védelme, de szükségesség: a népszigeteken is éber szemmel figyelni nemzeti személyiségünk állapotát,”16 17 Reformkonzervativizmus és keresztényszocializmus A tájainkon évtizedekig burjánzó totalitárius rendszerek hatásaként a fenti alcímben jelzett fogalmak sokak fülében nem éppen pozitívan csengenek. Nos Venczel József és tágabban véve az a szellemi közeg, amelyben s amelynek részeként tevékenykedett, a szó eredeti s nemes értelmében volt konzervatív, keresztény s szociálisan érzékeny. Széchenyi, Szekfű, Németh László s mások nyomán nem a robbanásszerű társadalmi változások, hanem az evolúció, a lassú, de tudatos építkezés híve volt. Ahogy Benkő Samu rámutat, Venczelt elsősorban Széchenyi társadalomelméletének aktív jellege ragadta meg: JSzéchenyi társadalomelmélete az önismeretből indul ki, és az önismeretre alapozott kérlelhetetlen önkritika bátor megalkotásával jut el a társadalmi változások, a reform gondolatáig, következésképpen száz év múltán is időszerűen tanulságos a társadalmi mozgások, változások irányának kutatásában.”11 Ahogy Venczel egyik tanulmányában az általa szerkesztett Hitellel kapcsolatban olvassuk: „Az önismeret és az önkritika indította belső reform - a mi magasabb rendű 13 Művelődéspolitikai vázlat, i. m. 149. p. 14 Magyar önismeret. A falumunka útján, i. m. 180. p. 15 Művelődéspolitikai terv. In: Erdélyi föld - erdélyi társadalom, i. m. 222. p. 16 Művelődéspoltitikai vázlet, i. m. 161. p. 17 Benkő Samu: Széchenyi István közjóra való törekvése. In.: őrszavak. Kritérion Könyvkiadó, Bukarest, 1984. 233-234. pp. 352
