Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Székely András Bertalan: A venczeli örökség időszerűsége

ritkáját.’* Gusti a cselekvő tudomány, a sociologia militans fogalmának megalkotója, akiben a tudós, az államférfi és egy új, népszolgálat-központú erkölcs kimunkálója egyesült. Szerinte a szociológia értékelő és normatív, így csak akkor teljes, ha a lefektetett teória, a gyakorlati megvalósulásra irányul, összhangban a tettekben megújuló erkölcsi szilárdsággal.

Venczel e programot következetesen képviseli a különböző életszakaszaiban, a regöscserkészettől kezdve, az Erdélyi Fiatalok mozgalmán át, a Hitel folyóirat szerkesztőjeként, majd a ’40-es években az általa vezetett bálványosváraljai táj- és népkutatás során. Ez utóbbi - kora Magyarországán a legnagyobb reményekre jogosító társadalomvizsgálati terv4 5 - a módszertani korszerűsége révén máig tanulságokkal szolgál. Nem a priori tételek igazolására, hanem a társadalmi valóság minél teljesebb egészének, a település életmegnyilvánulásainak és társadalmi jelenségeinek a rögzítésére törekedtek. Az ún. vegyes metódust alkalmazva, a statisztika, a szociológia, a néprajz, más társadalom- és természettudományok eszközeinek az együttesével szándékolták elkerülni az egyoldalúságot. A kutatás merevségét előidéző és a kérdezőt önállótlanságra szoktató kérdőívek használatát kiiktatták, a „keményen” adatolt mérések, megfigyelés, interjúk és más módszerek kombinálását, a teljes csoport részvételével tartott, kétnaponként tartott eszmecserék útját tartották járhatóbbnak. Elkülönítették az informatív s a későbbi objektív anyaggyűjtést, miközben fokról-fokra körvonalazódott a kategóriarendszer, a tervezett monográfia szerkezete, felépítése.

Venczel József többek között hét esztendőn át az Erdéyi Magyar Gazdasági Egyesület statisztikai és birtokpolitikai ügyosztályának a vezetője volt. Ilyen minőségében, de munkássága egészében kimutatható az agrárgazdaságtan és - politikai jelenléte. A többek által élete főművének tekintett nagytanulmánya6 7 és annak elődolgozata szaktudományos alapossággal bebizonyítja az impériumváltás után Erdélyben lezajlott földreform lefelé nivelláló,. diszkriminatív és nemzetiségellenes voltát: Jtt a szempont természetesen nem a társadalmi és gazdasági szükségesség, hanem a politikai és nemzeti elfogultság, amely nem kímélte sem a mintagazdaság jellegű középbirtokot, de még a birtokot sem, ha magyar tulajdon volt, s különösképp nem könyörült a közösségi birtokokon: községi vagyonokon és közbirtokosságokon, egyházi, iskolai és alapítványi birtokokon (a négy római katolikus püspökség és a négy protestáns egyházkerület pl. összes foldvagyona 84 %-át veszítette el - SZ. A. B.), mert ezek jelentették - évszázadok előtti szerzés és adomány címén - az erdélyi magyar kultúra anyagi alapjait.’*1 E javak részbeni visszaszerzése az erdélyi magyarság jelen politikai követeléseinek is a tengelyében áll.

Szűkebb pátriája, a Székelyföld évszázadok óta - természeti, gazdasági adottságai révén - képtelen eltartani az ott élőket, folyamatosan bocsát ki kisebb-nagyobb rajokat, közelebbi s távolabbi tájakra. Venczel - az ún. „álló” (helyben maradó), és „mozgó” (el- és kivándorló) agrárnépfelesleg tanulmá4 Rostás Zoltán: A cselekvés értéke és ára. Interjú Henri H. Stahl professzorral, az RSZK Akadémiája levelező tagjával = Tett (Bukarest), 1985, no. 4., 36. p.

5 Venczel József: A falukutatás módszerének vázlata. In: Az önismeret útján, i. m. 119-136. pp. és A falumunka útján, i. m., 30-56. pp.

6 Az erdélyi román földbirtokreform. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1942.

7 Erdély és az erdélyi román földreform. In: A falumunka útján, i. m., 108-109., 119. pp.

350