Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Viola József: Spätreflex (vers)
VIOLA JÓZSEF Spätreflex A villamosban itt - amíg közlekedik - ácsorog egy karcsú lány. (Díszként a sorskancsukán.) Dús barna haj (zargat hamar), príma lábszár (izzva átjár), szép tömb fenék (ráömlenék!). Még csak igéz, de már igáz, s szentül igaz: markom toronyugrásra kész. Nyúlok is az öléhez, ám elbotlom a pokróc ruhán. Maga a pőre láng az, ami visszaránt. De meghátrálni nem szabad. Unszolj-vonszolj, te szörzetes, te kétcombfalú fürdőmedence! Kaput nyitó kabát alatt ujjam felesel jó melegbe... Kőszénparázs az arcom, gejzír a gerincem, s állok megvonaglón, és állok szelíden. Nézem a lányt, megtudni hogy van. Kibámul, nem rezzenve hosszan, de a nyakán vérbomba robban. 1958 331
/
