Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Molnár Gergely: Orgoványi napló 1895-1932
lalom szigorú fenntartása - naponként olvasom, hogy egy-egy korcsmárost a tilalom áthágásáért 6 évi f egyházra ítélnek az egyszerű proletár emberekből álló forradalmi törvényszékek -, a vasárnapi munka- és hivatalszünet. Meg azt is tudjuk már, hogy a forradalmi tanácskormány XXXVIII. rendelete a törpe- és kisbirtokot továbbra is meghagyja magántulajdonban... stb. És mégis többen lehetnek azok - én legalább úgy hallom -, akiknek lelkében a legszömyűbb bosszú lobog az új rend és vezetői ellen. Hiába! Egy ezer éve kialakult társadalomban nem lehet pár hét alatt tabula rasát csinálni! Ezer éve vezet a magyar társadalomban az értelmi és vagyoni osztály, a történelmi osztály, a sok dicső, nagy tettek emlékével megszentelt név: Rákóczi, Bethlen, Széchenyi, Kossuth, Arany, Petőfi, Tompa, a kultúrában világító sok név és nagy tudósok; szabadságért küzdő régi és újabb korabeli nagy vezérek, megállapodott magyar szokások; a szép nemzeti szín; a Himnusz és a Szózat akkordja! - Jv nagy világon e kívül nincsen számodra hely” -, s most mindezt 26 nap alatt - mert annyi ideje már - letörölte a tábláról a szovjetkormány, a proletárdiktatúra; 20 zsidó miniszter. A történelmi nevek viselőiről édeskeveset lehet ma olvasni Magyarországon; azok is koldusbotra jutott szegények lettek. Földjeiket szövetkezeti alapon a volt cselédek művelik; palotáik termeiben a proletárok laknak; állásaik - ha voltak - soha nem hallott nevű emberekkel vanak betöltve. Szóval a történelmi osztály megsemmisült. Az igazságszolgáltatás megváltozásával tönkretétetett a bírói státus meg az ügyvédi kar - bár ebből egy kissé sok is volt a termés; az ügyvédek, ha élni akarnak, vagy téglát adogatnak az építkezéseken, vagy legjobb esetben néptanítói oklevelet szerezhetnek - mert az új rend magas népműveltséget akar megvalósítani, s egy-egy falusi tanító fizetés havi ezer koronára van előirányozva. Szóval se tanult bíróra, se ügyvédre nincs szükség. A kecskeméti forradalmi törvényszéken Villám István elvtárs - valami szájas gyári munkás - szabogatja ki az 5-10 évi fegyházat meg a halálbüntetést. Minálunk Orgoványon meg a három tagból álló direktórium: Lengyel István tanácselnök, egy rossz, s a múlt nyáron le is égett cséplőgép tulajdonosa, Ürögi Ferenc, volt budapesti, de a múlt ősszel hazakerült egyszerű munkás és Ürögi Lajos (aki viszont a legjámborabb és legszegényebb emberek közé tartozik) - a múlt héten is 1000 korona büntetést szabott ki Kun János gazdára amiatt, hogy ez a maximális 15 korona ár helyett 30 koronáért adott el Urbán Árpád hentesnek egy fél kacsát. Mindjárt le is fizették, sőt még könyörögtek is, nehogy a forradalmi törvényszék, Villám István elvtárs elé kerüljenek, mert az 6 évi fegyházon alul nem ítél. Igen, ezek (Lengyel az elnök, Ürögi Ferenc a pénztáros, Ürögi Lajos a község gazdája és másodbírája) citálják most maguk elébe „uraimékat”, az önérzetes Baskikat, a gazdag Királyokat, a makacs Acélokat, a sok jószágú Józsa Zsigát, Tikos Marcit, aki mint megsértett csiga, elvonulva él szép cserepes, széles tomácú tanyáján - nem is csoda, hisz hasonnevű fiát is elnyelte a háború gyomra. (Nézd meg síremlékét, a legszebb emléket s annak feliratát a kunszentmiklósi temetőben, majd még jobban megérted a nagy búbánat okát, ami miatt hegedűjét fűzfára függesztette.) Meg nemzetes Zilahi István uramat, a Deák-féle, köles- és dohánytermő föld árendását, kecskeméti cívist. Bár pocakjától a lábai fejét nem láthatja, de azért korán útnak indul őkelme azokon, hogy 400 holdján semmi se történjen az ő tudta és 29
