Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 3. szám - Pósa Zoltán: Álmok hármas íve
„Maga hogy kerül ide. - Otthonról hoztak be, a patás szürdög beszólt, hogy ne zajongjak, mire én elküldtem melegebb éghajlatra, még a saját lakásomból is elvihetnek, ezeknek mindent szabad:., mikor engednek ki? - Hiába csönget, úgyis csak akkor távozhat, ha ők akarják, s ez akkor következik be, ha már lemondott arról, hogy valaha is elkerülhet innen...” Fél hat, a fehércsuklyás nő kikísér a WC-re, kinyitja, magamra akarom zárni az ajtót, de mellém áll, sajnos, nem hagyhatom magára, még ha nagydolgoznia is kell... végignézni... hatkor elmehetnek... veregeti meg a hátamat... „A legszélsőt éjfélkor hozták be, neki akart menni a kis szakállasnak, ez meg itt mellettem (alias Én) nem magyar, a szakállas valami belga nyelven beszélt hozzá” Nem volt kedvem nevetni a bácsi együgyűségén, jobb híján alvást színlelve hallgatom őket, s kísértetiesen lassan múlnak még a másodpercek is, minden idegszálam külön sajog... „-Tudja-e, hogy ismerem a maga sógorát... Jaj, de jó!!!” Hosszú, kínos csönd... hatot, hetet, nyolcat harangoznak... Senki... Végre megjelenik a patás, egyenként elküldi őket, már csak én maradtam, de hiába várom, hogy szólítsanak...- Maga az a Barna Zoltán? Igen...- Mit csinált maga, fiú, persze, nem emlékszik, be kell mennie a kapitányságra, majd magáért jönnek... - Hány óra - Fél kilenc... ne féljen, fél órán belül elintéződik minden... Gyalázatosán érzem magam, csengetni kéne, még a WC-re is engedélyt kellett kérni, s az a kövér, fiatal nő azt is végignézte, újra és újra hasonló méltatlan helyzetbe kerülsz, emlékszel, hisz Ági előtt is, már az elején hogy megszégyenültél, ugyanígy... melyik a rosszabb, egy idegen, lány, vagy a nagy szerelmed előtt kerülni ilyen „testies” szituációba... a harmadik alak a posta előtt feküdt hullaszerű állapotban le is pattant a fejéről a bőr, legalábbis a patások állítják... dehát kell ezeknek bármit is titkolni... hasít belém rémülten az emlék, ahogy érzem újra, ütések zuhognak rám bőséggel, mindenki szeme láttára akkor is, tégy úgy, mintha semmire sem emlékeznél... kilenc harangütés, történjen, aminek történni kell, nem bírom tovább a rácsos szobában egy szál lepedőben, igaza volt Áginak, újra, meg újra szállítom neki az önigazolásra való történeteket... Az új csuklyás idősebb néni... hadd öltözzem föl - kérlelem dideregve... persze, itt a ruhája, na, vegye le nyugodtan, jöjjön, lemosdatom, vén csaj vagyok én már, előttem nem kell röstellkednie, nahát... neveti el magát ...ez hízelgő, ilyesmi régóta nem fordult velem elő, maga még a nőt látja bennem... ez egy kedves fiú - szól a kis mefisztofelesznek, aki csóválja a fejét: Jaj, Csaba királyfi, Csaba királyfi... nézd, mit csináltál itt is - mutatja működésem nyomait a falon... aztán előveszi a nagy rejtvényújságot... Látod, azért akármit is mondtok, ez már nem az ötvenes évek, a bátyám azelőtt tiltva volt szinte, most meg már keresztrejtvénytéma is lehet... T. S. K. avantgárd költő. Tamkó Sirató Károly - vágom rá... Á vízöntő kor hajnalán... nahát - hisztérikusan átölel... Aztán elkomorul... Csaba királyfim, miért itt kell találkoznunk, szürdög úr, hadnagy úr, van már jegyzőkönyv... majd én készítem el, én kap226
