Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Józsa István: Közép-kelet-európai utópia
motivációkat. Valódi érzés a maga természetes fejődésében és változásában csak akkor születik, amikor az anyag megszabadulna józan észtól. Rég beigazolódott, hogy minél jobb a leforgatott filmanyag, annál gyorsabban esik szét az eredeti dramaturgia.”9 10 11 „Finoman tagolt struktúra”, „a film meditativ hatásának része”, „az élményközvetítés foglalata”. „A Stalker szavakban is súlyos gondolatisága után a Nosztalgia verbalitása nem fogalmi terheket hordoz, a szövegek inkább az egyes szereplőkhöz tartozó jellemvonások, a film hang-képének részei.” „A hang-kép szöveggel egyenrangú eleme az a hangkulissza, amely zenéből, állathangokból, zörejekből tevődik össze” - Gelencsér Gábor ír így a Nosztalgiáról.1" Az élmények, a tapasztalatok körének, az alkotói átélésnek s kívülállásnak, aktualizálhatóságnak, motivációknak, eszményeknek és eszményváltozásoknak, nézeteknek az interpretálása után az így jellemzett szerkezetben, a szerkezet egészében válik beláthatóvá, hogy a helyzetek szlávosan statikus volta csak látszólagos, azok csak akkor tűnnek annak, ha egy „szólamot” a többivel, az egésszel való összefüggéséből kiragadunk. De mondjuk inkább úgy, hogy kiragadni igyekeznénk, mert hát a forrongó vulkán örvénylő mélységeiben egy-egy pillanatra tűnik fel egyikük-másikuk, kezdetük, végül pedig ugyanakkor messzire vezetnek térben és időben egyaránt. Olyan vezérfonalak azok, amelyek - nagyon is pontos szellemi úton kalauzolnak. És ezen az úton tulajdonképpen az előrehaladás - a Tükör kivételével - lineáris mozgás, illetve átvitt, szellemi értelemben vett „mozgás”, a felismerések, emberről, szabadságról, igazságról, alkotásról, Istenről vallott nézetek tisztázódása jelenti a „cselekményt”. „A filmnek mint művészetnek a lehetőségeiről és sajátosságairól vallott mai felfogásom fényében nagyon fontos számomra - írja Tarkovszkij -, hogy a forgatókönyv tárgya a klasszicisták elve alapján megfeleljen a tér, idő és cselekmény egysége által támasztott követelményeknek. Korábban érdekesnek látszott kihasználni a vágás végtelen lehetőségeit, egymás mellé rakni a híradót és más idősíkokat, álmokat, gyorsan váltakozó eseménysorokat, amelyek váratlan megpróbáltatások, kérdések elé állítják a szereplőket. Most azt szeretném, ha a vágások nem törnék meg az időt. Azt akarom, hogy az idő múlása bontakozzon ki és érvényesüljön egy jelenetben. A vágás a történés folyamatosságát jelezné, semmi többet, nem okozna időbeli törést, nem szelektálná, nem szervezné dramaturgiailag az időt.” „Úgy vélem, ebben a végtelenül egyszerű és aszketikus formai megoldásban nagy lehetőségek rejlenek.”11 Az Iván gyermekkora esetében a jelenetezés technikája, a vágás az álomképek beillesztése elenére is megőrzi a film belső idejének lineraítását, majd a Tükörben töredezik az szilánkjaira egészen. Ebben a filmben pedig a sztori a klasszicista hármas egység elve szerint bonyolódik, de a vonalvezetés tisztasága már semmiképp sem klasszikus kompozíciós eljárások eredményeként őrződik meg. Ha a téma, nyilván, viszonylag objektív tényező is, a hangsúly egyértelműen átbillen az annak alapján kiépített, teljesen szubjektív eszmerendszerre. A Nosztalgiában az alkotás iránya éppen fordított, a rendező az előzetes eszme180 9 Andrej Tarkovszkij: Előadások a filmrendezésről. A forgatókönyv. Filmkultúra, 1990. 5. 10 Gelencsér Gábor: Más-világ. Tarkovszkij Noszalgiájáról. Filmkultúra, 1990. 4. 11 Andrej Tarkovszkij: Előadások a filmrendezésről. A forgatókönyv. Filmkultúra, 1990. 5.
