Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Józsa István: Közép-kelet-európai utópia
messzemenő tiszteletében egyik szereplőjét sem ,használja” - biblikus - elveinek szócsöveként.8 Ebben a dramaturgiában az egyén, a személy neme, - illetve nem csupán - kommunizmus-ellenes eszmék képviselője, hanem önmagaként jelenik meg, így marad igazán komplex metafora és megfejthetetlen titok. Szergej „egyszerűen” traktoros, Gorcsakov műfordító. A külső kör történéseit csupán azok romboló hatásainak bemutatásáért idézik itt a mellékszereplők, a díszlet-emberek a központi hőssel való viszonyukban válnak passzív embercsoportból a dráma részeseivé. A forgatókönyv, a belső kör eseményeinek, történéseinek aktualitása tehát sohasem egyszerűen nyersanyag Tarkovszkij filmesztétikája számára, a felvázolt kettő plusz egy kör párhuzamában olyan hármas szintézis az, amelyben ott van a teljes múlt, amelyben - az Úthenger és hegedűt kivéve - sohasem csupán a szűkebb jelenről van szó, és amelyben Tarkovszkij jelenének, 1989 óta a mi jelenünknek az embere a kulturális hagyomány fejlődésének az eredményeként, tagadójaként azzá lett, aki. A Tarkovszkij-dramaturgia, illetve - film ennek az embernek a pszichikuma - képekben. Ennek a filmpszichikumnak az esztétikájához a rendező narrációs technikája felől közelíthetünk - amely merész módon némileg ellentétben azzal, ahogy azt természetesen tartandók, nemcsak életszilánkok bizonyos képi, illetve logikai-matematikai rendbe rakosgatott sora, nem egyszerűen az első valóság konkrétumainak térben és időben egymás mellé-mögé épített rendje. (...) Anyagi és szellemi, felszíni és mögöttes valóságok, konkrét és elvont cselekményszálak, konkrét és gondolati terek, időszeletek, primér élmények és utólagosan témává vált tapasztalatok mintegy szólamokként tevődnek itt egymásra, akárcsak egy zenemű szólamai, és végül egyetlen, tagolatlan szellemi térben kelnek életre. Együtt és egymás által. Film és... zenemű szerkezetének párhuzamára Tarkovszkij 'már korán rámutatott: akárcsak a zene, a film is arra törekszik, mondta, hogy minden „elvonatkoztató elemet egy konkrét érzelmi totalitásban szüntessen meg”. ,A tökéletes filmdramaturgia létrehozásához jól kell ismerni a zeneművek formáját: a fúgát, a szonátát, a szimfóniát” stb. - úja. - A film mint forma ugyanis a zeneművek építkezéséhez áll a legközelebb. Nem az események menetének logikája a fontos, hanem a formája, az, hogy milyen formában jelennek meg a film anyagában. Az idő már forma. A filmalkotás általános formájában nagyon fontos a befejezés, akárcsak a zeneműben a kóda. A forma ilyen értelmezésénél nincs jelentősége, milyen sorrendben követik egymást az epizódok, a figurák, az események. A zenei törvények logikája fontos: téma, antitéma, feldolgozás stb. A Tükörben erősen érvényesül ez a szervező elv az anyag kibontásában. A filmdramaturgia lényegét tekintve a zenei formához áll a legközelebb, ahol nem a logika fontos, hanem az érzések és érzelmek változási. Érzelmet kelteni csak a logikai kapcsolódások megbontásával lehet. Ez a filmdramaturgia, azaz játék az ok-okozatisággal, de nem maga az ok-okozatiság. Nem a logikát, a történetet kell keresni, hanem az érzések fejlődését. Nem véletlen, hogy Csehov, miután megírt egy elbeszélést, kidobta az első oldalt, azaz kiiktatta az összes „azért, mert”-et, kiiktatta a 8 Ahogy azt például G.B. Shaw teszi. 179
