Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Lányi András: The Media Is The Mess

valóságosabb. Annál többen fogják (a hírt) megjegyezni, (a magatartást) utánozni, (a reklám felhívását) követni. A valóság: a másolatok másolata.

Hogy is ne másolnánk, hogy is ne tartanánk többre bármi egyébnél a mintaképet, mely mint a császár aranypénzekre vert képmása vagy az isten tekintete, egyezerre mindenütt jelenvaló.

Miért is kételkednénk a valódiságában annak, amit „az egész világ” ugyanolyannak lát? Mit számít, hogy Madonna jelentéktelen, közönséges és igen kevéssé nőies, ha egyszer a hírverés és á róla készült másolatok dömpingje szex-szimbólumként jeleníti meg őt?

Az esemény, amelyről nincs hír a médiában, mintha nem is történt volna meg - nem is történt. Ahír ellenben, amely utólag hamisnak bizonyul, okozhat tőzsdekrachot, háborút, emberi tragédiákat - ki mondaná rá, hogy nem eléggé valódi? Az eseményeket a média csinálja vagy a média számára csinálják. A közélet a közvetítés rendjéhez igazodik. Ami nap közben történik velünk, annak valódiságáról este a tévéhíradó előtt győződünk meg, hogy az életünk nem káprázat csupán.

Száz évvel a mozi feltalálása után még mindig ugyanúgy viselkedünk, mint az első Lumiere-tekercsek nézői. Amikor közeledő mozdonyt látunk a vásznon, lélekben mi is rémülten ugrálunk fel, karszékeinkből. Még mindig nem értjük a filmbeszécLet, amely - szóljon ez mentségünkre - a technika egyre újabb és mind tökéletesebb fortélyaival igyekszik elfedni előlünk a mozgókép nyelvét. Azt, hogy nyelv egyáltalán, emberi szándék kifejezője. Hogy a látvány: nézet.

Száz éve tart ez a versenyfutás. A filmipar és a távközlés fejlődése a nyomát is igyekszik eltörölni annak, ahogyan a gondolat látvánnyá lesz. Annak, hogy a technikai kép - más. Értelme átvitt értelem: metafora. E másság tudatosításán, a metafora fölszabadításán fáradoznak nagyjából ugyanilyen régen a film művészei.

Az átkelés a képernyőn, nem egyéb, mint a technikai kép megértése.

Először is a technológia megértése, azaz a kép és a technikai kép közti különbség felismerése, e különbség kulturális jelentőségének belátása. Korunk művelődéstörténetének ez talán a legfontosabb mozzanata.

Másodszor: a mozgókép-univerzum nyelvi természetének fölfedezése: sajátos szimbólum-alkotó képességének megismerése, kifejező eszközeinek mint kifejező eszközöknek az elsajátítása: nyelv-tan és esztétika.

Végül a technikai kép megértése szociológiai megközelítését is megkívánja: a közvetítés rendjének ismeretét. Az intézményrendszerét és az emberi viszonylatokat, melyek között a világ valódiságát előállító és hitelesítő nyilvános kommunikáció (kép-mutatás) tömegesen folyik.

4. Miért hazudik a televízió?

Amikor a médiában megjelenő esemény hitelességéről beszélünk, nem arra gondolunk, hogy vajon a közvetítést megelőzően vagy azzal egyidejűleg tényleg végbement-e és úgy ment-e végbe valami a „való világ” egy szegletében, mint ahogyan azt a médiumok hírül adták. Azzal se kell többé törődnünk, hogy ami történik, a hír-adók kedvéért történik vagy tőlük füg172