Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Lányi András: The Media Is The Mess
helyváltoztatás, a testi érintkezés és a gondolkodás fáradalmaitól. Olyan tudás használatára képesítenek, amellyel tényleg nem rendelkezünk. Olyan kommunikációs helyzetet teremtenek, amelyben személyesen senkivel sem találkozunk. Végül olyan látszatot keltenek, mintha valamit megérteni nem volna több, mint megszerezni, tárolni és helyesen használni egy tárgyi tényállásra vonatkozó adatsort. A megértés azonban mindenek eló'tt azonosulást jelent másokkal, párbeszédet, a nézetek találkozást, személyes részvételünket a kultúra közös világának alakításában. Következésképpen a techno-telemédiumok gondoskodására hagyatkozó ember tudatlan, tétlen és magányos marad egész életében. ✓ 3. Átkelés a képernyőn Mégiscsak a bennszülöttnek volt igaza, aki úgy találta, hogy a mozivásznon túlvilági varázslat szolgálatába kényszerített túlvilági lelkek bolyon- ganak. Hiába gúnyolódik a fehér ember, mert ő a tudatlan, és meglátja majd, hogy aki az árnyékát elrabolta, dobozba zárja és különféle mutatványokra kényszeríti, ellenállhatatlan hatalmat szerez magának az árnyék tulajdonosa fölött, sőt, azok fölött is, akiket az így előállított illúzió nézőiként ejt rabul. Az első filmcsináló nemzedékek még tudatában lehettek a mozikép mágikus természetének: a vásznakat vámpírok, önálló életre kelt hasonmások, lelketlen gépemberek, a testtől elszakított lelkek, kísértetek népesítik be. A vámpír talán magának a filmkészítésnek az archetípusa: hús-vér emberek életerejét szívja ki, vérükkel táplál egy halhatatlan kísértetet, akinek semmi sem árthat, csak a napfény. Ezért menekül a világosság elől, és semmivé foszlik, mikor a jegyszedők félrehúzzák a függönyt. A hű hasonmás, amikor otthonunkban, házi képernyőnkön feltűnik, tükörországba csábít, ahol a való élet minden mozgalmassága feltalálható, s nekünk csak a karunkat kell kinyújtanunk utána, hogy a miénk legyen. Ez a karnyújtásnyi távolság mégis a világon lehető legnagyobb távolság. Mert gondoljuk csak el: idővel és kellő kitartással az ember eljuthat bárhová, tengereken és sivatagokon vághat keresztül, kihozhatja kedvesét az alvilágból, mint Orfeusz, kirándulást tehet a Holdra, s a kerek földet bejárva eljuthat a legmesszebbre, ahová ember eljuthat egyáltalán - vissza oda, ahonnan elindult. A képernyő azonban áthatolhatatlan. A műsor: más világ. Se közeledni hozzá, se távolodni tőle nem lehet. A technikai képnek eredetije sincs, amelyet felkereshetnénk, hogy köszöntsük vagy megsemmisítsük. Mert ez a kép nem látványból született, hanem tudományos kiszámításból. A képlet lett képpé. A képlet, amely egy hosszú és bonyolult műveleti sort ír le: a technológiai programot, amelynek működése „okozza” azt, ami a képernyőn megjelenik. A valóság a látszat mögött, ha van: műszerek és kábelek. Ha a technikai kép eredetijét hiába is keresnénk, annál gyakrabban találkozunk másolataival, melyek képernyők millióin képesek egyidejűleg megjelenni. Minél több másolatban kerül forgalomba egy kép, annál 171
