Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 1. szám - Versüzenetek - Kárpátaljáról. Füzes Magda versösszeállítása
FÜZESI MAGDA Egy lenvirág reggeli imája A hold tovább kergette csillagnyáját. A tündöklő égi tisztások messzi hűvöse hívogat. Bárcsak szárnyam nőne, hogy fellebegjek a végtelenbe, mert idelenn a virágok is vörösre sírták szemüket. Hinni és bízni illenék, de csak az összeaszott rögök napszúrásos fogvacogása hallik a krumplisorok alján. A földműves poros cipőjét fürkészi, sóhajok patakzanak kétségbeeséstől elkékült ajkáról, mikor a rettegés kiűzi sárguló vetéseire. Meddig szenvedjük ragaszkodásodat, Uram? Kebledre ölelsz minket, de ez a szorítás fáj! Nézz ránk: elsenyvedünk. Csak a dudva nő köztünk nagyra, mert eléri hosszú gyökér-csápjaival a földanya éltető nedveit.
/
