Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

KÉPZŐMŰVÉSZÉT

XIV

NAGY ANNA

„Miért tűnik el az alma húsa?"*

Edgar Wind a jeles művészettörténész Művészet és Anarchia című könyvében arra a rezignált megállapításra jut, hogy a művészet megszűnt veszélyes lenni. Veszélyesnek, vagyis olyan erővel bírónak, mely létünket közvetlenül és elementárisán érinti, ahol a képzelet felszabadító és egyben „rettegett démonként csábít és rémiszt", ahol a művészet elválaszthatatlan a kockázattól. Perifériára kerülésről beszél, persze olyan perifériáról, amely ugyanakkor biztonsági zónát is jelent: ahol bármi megtörténhet, ahol minden lehetségessé lesz, ahol a „szent félelem" a szabadság korlátlan élményének adja át a helyét. A művészet szépséges haszon- talansággá válik - hivatkozik Baudelaire-re, s mintha csak erre rímelne Arthur Danto sztár-művészetfilozófus kijelentése is, amikor azt állítja: „A művészet semmi alapvetőn nem tud változtatni." Danto, aki szemmel láthatóan elkötelezett a művészettel szemben, s aki saját ízlésének, preferenciáit időről időre megosztja olvasóival, mindeközben nem másról, mint a művészet végéről elmélkedik. ,

Nem szeretném - bár nagy hajlandóságot érzek rá - tovább citálni kiváló teoretikusok gondolatait a művészet „sanyarú" sorsáról, értelmezni, egyetérteni vagy éppen vitatni állásaikat, megfontolásaikat. Mentségemre szolgáljon, hogy nagy volt a csábítás: Kodolányi László újrafelhasznált tárgyai okán újrahasználni, újragondolni és, ha úgy adódik, akár visszájáról is megvizsgálni azokat a gondolatokat, szerzőket, szövegeket, melyek fontosak - nekem legalábbis, s amelyek éppúgy kínálják magukat az újra és másként történő összerakásra (vagy ele- gánsabban: interpretációra), mint Kodolányi talált, kapott, keresett-kutatott tárgyai.

Persze nem pusztán az olcsón (s mi lenne kifizetődőbb, /mint a már bejáratott

* Elhangzott Sárváron, 1998. augusztus 13-án, Kodolányi László kiállításán