Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

Lacikát is arrább noszogatja a pádon. - Jól ülnek? Tudják, ez a pad még a gróféké volt, Ők igazán szerettek itt üldögélni.- Anna már akkor is itt volt - hívja fel a lány kalandozó figyelmét Zsuzsa. - Szobalányként.- Régen volt! De ha ide ülünk, akkor minden eszébe jut. A kisasszony is szeretett itt hímezni.- Szerettem volna én is - kottyant közbe Cecília. - Ha akkor itt lehettem volna.- De te most vagy itt - kortyolgatja a kávéját Anna. - Miért, ez nem jó?- Egy gróf mégis más, mint egy kertész - néz Zsuzsára Cecília, és a szájára csap.

Lacika felkapja a fejét.- Nem mentél arréb, te golyhó! - taszít rajta megint Anna.

Feren megérkezett a cukortartóval. A régi ezüst tárgyra pillantva - ragad a mocsoktól - Anna sikolt fel:- Ez meg honnan került elő? - de máris meghunyászkodik. - Biztos itt felejtették. Ugye, milyen szép? No, parancsoljanak cukrot.

Kavargatják a kávéjukat - mert bizony mindegyik tett belé cukrot. Anna a pohár alján lötyögő' maradékba többször, és sokat, és íme, boldogan szürcsöli a szirupos levet.- És ez a torony? - fordul a lány Annához.-Azután kezdte, hogy felszámolták a tábort...- Ott van ni! - vág közbe Zsuzsa. - Az építette.- Mondtam maguknak... - pattan föl a kertész, és rohan be a kastélyba.- Föl kéne menni - szól a lány a fiúhoz.- Nem érdemes - dünnyög Zsuzsa.- Nézzétek csak meg. Talán maguknak sikerül - titokzatoskodik Cecília -, mindenfélét mesélnek róla.- Mi fel nem mennénk - vonul vissza Zsuzsa. S olyan erősen kevergeti a kávét, hogy az kilöttyen. - Nem? - De hiába várja a helyeslést.- Én fólmennék - vágyakozik Cecília.- Kitörné a nyakadat! - de hogy ki tenné, azt nem mondja meg Zsuzsa. Föláll, összeszedi a poharakat.

A lány segít neki.

Ferenc az ablakpárkányra visszatett magágyakkal foglalatoskodik, valami port szór a palántákra. A lány, kezében a cukortartóval, megáll az ajtókeretben. Nem tud hol kopogni.- Bejöhetek?

Semmi válasz. De már belépett.- A cukortartó - áll meg Ferenc mögött, aki dühödten és riadtan fordul meg. Eldugja a kezét, s a földre szórja a port.- Oda! - mutat a szekrény tetejére.- Jólesett. Köszönöm magának is.- Nekem ne.- Hát a cukrot.- Remélem, nem akarja kifizetni.

109