Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

A lány nagyot nyel, annyira meghökken. Valami másról szeretne beszélni, kérdően nézelődik. Aztán meglátja a palántákat.- Itt neveli? Mik ezek? - s máris közelebb lép.- Kőtöró'fű.- Innen ülteti szét?- Nem szoktam eladni.- Sokat kell gondozni?- Nem.- Ez valami műtrágya? - hajol a csontbarna porra a lány.- Afféle - sáppad el a kertész, indul kifelé. De a lány nem követi.- Jobban fejlődnek?- Tudja. Ezek majd szétmaiják a köveket. A téglát is szét tudják repeszteni! - téved a falra a szeme.

Zsuzsa az ötözőben lötyböli a poharakat. A lány felhúzott lábakkal ül az ablaknál, az öltözőtükör előtt, hol abban figyeli a mosogató asszonyt, hol kibámul a parkba.- Annyi munka volt vele, amíg megcsinálta.- Szép itt - ábrándozik a lány.- Előbb-utóbb maguk is belesavanyodnak. Nem járnak erre emberek. Ok meg csak félnek. Maguk is olyan hirtelen bukkantak fel.- Rég kinéztük ezt a helyet.- Nem lehet az túl régen. Fiatalok.- Négy év az négy év.- Meglátják, az semmi. És mi érdekli itt magukat?- Hát a növények.- A növények?- Szeretjük őket.- Elégnek elég. De hogy ezért ennyit jönni, - aztán Zsuzsa elhallgat. A hirtelen csöndet mégis ő töri meg újra. - Törvény van rá, hogy ne lehessen bejönni.- Mondta, hogy majd tíz év múlva nyílik meg. De minket beenggedett. Tudja, mi is ilyesmit fogunk majd csinálni, ha végzünk.- Ezt-azt még kell itt csinálni.- A tornyot?- Persze, de bontani!- Nekem tetszik.- Tudja, ezek annyit maiják egymást emiatt. Az egyik letördeli a gallyakat, a másik meg salétromot önt a téglákra. Mindez a torony miatt. Pedig a kertész úr volt itt régebben.- A másikat idetelepítették, nem?- Nem volt annak aztán sehová menni. Pedig akkor már mehetett volna. Aztán egymáshoz nőttek. Néha azt hiszem, hogy nem egymás előtt, hanem előttünk titkolóznak. A toronyba nem mehetnek fel, de van olyan erdőrész is, ahová szintén.

A mozdulat ismerős: a kertész tépi föl az ajtót. Onnan kiabál.- A többiek dolgoznak!- Én tartottam fel - próbálja békíteni a lány.- Hát ne tartson fel minket!

110