Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Kálmán Emese: Szelíd bolondok az élet háta mögött
vidéket. A Bujdosók nem második része, illetve folytatása az 1994-es Törökkő című regénynek, azonban a két könyv számos szállal kapaszkodik egymásba. ATörökkŐben teremti meg Czakó azt a mítoszt, amelynek romjai között zajlik a Bujdosók szereplőinek élete, illetve meséli el több generáción keresztül - az idősíkok nagyszerű váltásaival - egykor nagymúltú családok történetét, különös szerelmek kínjait, gyönyöreit. A Bujdosók nyitó darabja Életrajz címmel kissé didaktikus vallomást próbál leplezni: A sorok közt(fekszem)-fehérben.”, ami - Ká pont Lajos későbbi jellemzését idézve - jiem sok és nem kevés”. A helyszínhez hasonlóan halványan rémlik néhány ismerős szereplő is, a súlyos múltú alakok azonban csak epizódszerepet vállalnak, a Törökkői fellépés után. így futhatunk össze Izus nénivel, Nádori Gyulával, jiki úgy élt a világban, mint a bója a vízben. Lökhették a hullámok erre, majd amarra, átcsaphattak felette százszor, ám ha elült a szél, a hullámok sehol, a bója a helyén. Kopott, viharvert, a hajók, régi barátai mind kikerülik. De ő fütyül rájuk, sodrából semmi sem hozza ki. ”, valamint a hűséges Zsömle kutyával. A kutyák megérnek egy kis kitérőt, hiszen, szinte jellemként viselkednek, majdhogynem gazdájuk személyiségének elválaszthatatlan részei. Nádori Gyula Fifi kutyája, vagy Fotó Nagykabát és Nellike Orgonája helyett nem is lehetne mást képzelni, így alkotnak egészet. Ha kell, várnak a kocsma előtt, vagy foggal-körömmel védik gazdájukat, áznak esőben, tűrnek hidegben, megfellebbezhetetlenül kitartanak hivatásuk mellett. Mindenesetre „(...) kutyának lenni néha oly fölülmúl hatatlan boldogság, milyen kár, hogy ezt az érzést csak egy kutya képes megérteni!” - „mondja” ki ars poeticáját az egyik eb, Bugri. A címek és műfaji fedőnevek között érdemes alaposan körülnézni, mert bizony itt találkozhatunk eredeti történetekkel, amelyek első olvasatban tompa, halk zajként maradnak bennünk, mintegy nyitva hagyva a bejáratokat az újbóli próbálkozók számára. A mennyiségi adatokat hamar rögzíthetjük: harminc írás követi egymást, oldalszámban mérve fél és húsz közötti terjedelemben. Maradva az első olvasat szintjén: társadalmi tabló vonalai rajzolódnak ki előttünk, amelyben egy-egy részlet távolra mutató intés, figyelem- felkeltés, egybemosódva a meghatottság és a keserű valóság átszűrődő fényével. A figyelmet pedig leginkább, a számos történet tanulságaként is olvasható meghasonlott, kettétört életek felé szeretné fordítani az író. Néhány szereplőt már megismerhettünk, akire Czakó szerint igaz a tétel, mely szerint: A világ arca leginkább benépesítőire hasonlít. Például Törökkő leginkább Nádori Gyulára, Rézműves Anteuszra meg Tulipános Fridára és a többiekre.”Bensőségesen szánalmas családot alkotnak így együtt ezek a lepattant, szakadt figurák, akikben néha halványan még felparázslik a társ, a szeretet hiánya, de Nádori Gyula megjegyzése porrá zúzza az ilyesfajta ábrándokat: Aki egyedül él, (...) annak magának kell gondoskodnia csalódásairól”. Kikről is van szó? Hajléktalanokról; „itt a piros, hol a piros” negyedtonnás királyáról; béemvés újvállalkozóról; sírokról virágot lopó volt vájárról és különbözőkről, de mégis hasonlókról. Egy-egy hétköznapi élet, amely mögött nehéz - csakis megfelelő adag itallal túlélhető - múlt van. Van, aki azonban mással próbálkozik; órákat tölteni szinte minden nap egy szépségszalonban, ami talán még jobban hat, mint az alkohol. ,jda az ember Ká pont Lajos, az nem sok és nem kevés.” - olvashatjuk a történetfuzér másik meghatározó figurájáról, akinek feltámadása, illetve meg nem halása borzolja a kedélyeket 1071
