Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Gyurácz Ferenc: A technokrácia küszöbén
GYURÁCZFERENC A technokrácia küszöbén MOLNÁR TAMÁS: A MODERNSÉG POLITIKAI ELVEI Az 1921-ben Budapesten született, a háború után Nyugatra került Molnár Tamás a mai konzervatív filozófia (főként a politikai filozófia) kiemelkedő' művelője. A Yale, a Rutgers és a Sacré-Coeur egyetemeken tanított s további harminc egyetemen tartott eló'adásokat szerte a világon. Világhíre szülőhazájába csak a rendszerváltozás éveiben érkezett meg. Ekkortól jelennek meg magyar fordításban eredetileg franciául és angolul napvilágot látott könyvei - pl. tüzetes monográfiái az értelmiségről, az utópiáról, az Egyházról stb. -, továbbá mind nagyobb számban, s mind több hazai lapban (a Vasi Szemlétől a Hitelig, a Magyar Nemzettől a Havi Magyar Fórumig, a Jeltől a Lyukasóráig) esszéi és cikkei. 1990-tól személyében is hazatért: az év egy részét itthon töltve tanít az ELTÉ-n és a Pázmány Péter Tudományegyetemen s korát meghazudtoló frissességgel tart eló'adásokat alkalmanként másutt is, ahova hívják. Mert hívják, egyre többen tudnak róla annak ellenére, hogy 1990-ig teljes anatéma sújtotta. Úgy látszik, hogy a szociálliberális dominanciájú média és akadémiai értelmiség azóta is igyekszik elhallgatni jelenlétét, munkásságát. Műveinek fogadtatása gyér és - egy-két publikációt leszámítva - imkompe- tens. Ez részben a felkészült jobboldali” értelmiség kis számával, részben megosztottságával magyarázható. A katolikus értelmiség egy részét nyilván zavarba hozzák Molnár Tamásnak a hivatalos egyházi magatartást túlzottan alkalmazkodónak ítélő', a II. Vatikáni Zsinat szellemét bíráló megnyilatkozásai. Úgy tetszik, az uralkodó kultúra köreiben tisztában voltak, vannak Molnár munkásságának súlyával. Ezt látszik igazolni, hogy az első' magyarul megjelent Molnár-könyvre (A hatalom két arca: politikum és szentség. Európa Könyvkiadó, 1992.) az 1993-ra már vezető liberális hetilappá avanzsált?, süly- lyedt? Élet és Irodalom egyszerre négy nagyágyú tüzét is jónak látta zúdítani: Balassa Péter, Lányi András, Márton László és Szilágyi Ákos egymással karöltve állapították meg, hogy Molnár Tamás - új politikatörténetet felvázoló s ennek révén a kátyúba jutott modernséggel szemben a rekonstrukció történetfilozófiai alternatíváját legalább a gondolkodás számára felvillantó - nagy monográfiája alapvető irányultságában téves munka. E négyes értékelés alkalmasint igazodási pontul szolgálhatott, mert azóta a hegemón liberális nyilvánosság nem látja szükségét annak, hogy ismét napirendre tűzze a „Molnár-kérdést”. Pedig azóta, csöndben, a szerző hét újabb kötete jött ki magyarul, 1062
