Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola
hellén korhoz hasonló egyetemes korszakban folytatódik. A nacionalizmus az újkor szülötte. A zárt nemzeti létezés korszaka lejárt. A szerves nemzeti képzó'dmények a globális folyamatok körforgásának részeseivé váltak. A Kelet és a Nyugat kulturális típusai közvetlen kölcsönhatásba kerülnek. Meg- szűnöben van a Nyugat autarchiája, mint ahogy megszűnőben van a Kelet autarchiája is. A hellén kor valóban az „eurázsiai” kultúra kora volt, de abban az értelemben, hogy benne összekapcsolódott Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa. Ez az „eurázsiaiság” - lényegét tekintve univerzalizmus - készítette elő a talajt a kereszténység számára. Ezzel szemben az Eurázsia-eszme mai formája kizár bármiféle univerzalizmust, mivel statikusan zárt elképzelései vannak az eurázsiai történeti-kulturális típusról. Az Eurázsia-iskola tagjai Európától elzárkózó és vele szemben ellenséges nacionalisták akarnak maradni. Ezáltal tagadják a pravoszlávia globális jelentőségét és Oroszországnak, mint a világtörténelem két áramlatát egybefogó Kelet-Nyugat hatalmas világának történelmi elhivatottságát. Kultúreszményük csak a zárt keleti, ázsiai kultúrák egyikére épülhet. A világ megosztottságát, Ázsia és Európa elkülönültségét kívánják konzerválni, vagyis lényegében elképzeléseik an- tieurázsiai jellegűek. Náluk Eurázsia csak földrajzi terminusként szerepel, olyan kultúrtörténeti tartalom nélkül, amely kizárja a befeléfordulásnak, önelégültségnek és önhittségnek bármiféle megnyilvánulását. A feladatnak, melynek megoldása jelenleg Oroszországra vár, semmi köze ahhoz, amellyel az I. Péter uralkodását megelőző régi Oroszországnak kellett megbirkóznia. A mostani feladat nem a bezárkózás, hanem a világtörténelem porondjára való kilépés a feladata. A globális kitárulkozás, nyitás pedig nem Oroszország europaizálását, a nyugati hatásoknak való alárendelését jelenti, hanem Oroszország szellemi befolyásának világméretű kiterjesztését, egész szellemi gazdaságának felmutatását a Nyugat számára. Ily módon létrejön a világban egy egységes szellemi kozmosz, melynek kialakításában az orosz népnek is óriási szerepe lesz. A XIX. századi orosz gondolkodás eredményeképpen kikristályosodott orosz eszmének ez a törekvés mindig meghatározó eleme volt. Ok tehát hűtlenek az orosz eszméhez, és szakítanak vallási és nemzeti szellemiségünk legnemesebb hagyományaival. Gondolataik visszalépést jelentenek Homjakovhoz és Dosztojevszkijhez képest, ezért bizonyos tekintetben a szellemi reakciót képviselik. Szűkkeblűségükben az orosz pánhumanizmus és kozmopolitizmus, illetve Dosztojevszkij szellemének ellenségeivé válnak. Közelebb állnak Danyilavszkijhez, mint Dosztojevszkijhez. Homjakov és Dosztojevszkij csodálatos szavakkal juttatták kifejezésre az oroszság viszonyát Nyugat-Európához, a ,.szent, csodák országához”, melynek szellemi relikviái és nagy halottai előtt méltóképpen tisztelegtek. Konsztantyin Leontyev szerette a Nyugat hatalmas kultúráját, katolikus, arisztokratikus, ar- tisztikus múltjának mélységeit. Leontyev ideológiája kifejezetten antiszlavofil és antinacionalista, sok tekintetben Csaadajewel és Vlagyimir Szolovjowal mutat rokonságot, így e mai gondolkodók számára kevés lehetőség kínálkozik arra, hogy hivatkozzanak rá hagyományteremtő próbálkozásaik során. A Nyugathoz és a nyugati kereszténységhez való viszonyát tekintve az Eurázsia- eszme alapvetően hamis és keresztény embertől idegen szemléletet mutat. A más népektől való elfordulás és a velük szemben kinyilvánított szeretetlenség olyan bűn, mely alól csak a bűnbánat oldoz fel. Népek, rasszok kultúrák nem 1046
