Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola
lehetnek kizárólagos hordozói a gonoszságnak és hamisságnak. Ez a szemlélet nem nevezhető' keresztényinek. A kereszténység kizárja a jó és rossz, világosság és sötétség felosztásának bármiféle geografikus vagy etnografikus alapú kísérletét. Isten színe előtt a jó és rossz, igaz és hamis nem Keletre és Nyugatra, Ázsiára és Európára osztja fel a világot. Nem a XIX. század emberéhez, hanem a kereszténységhez fűződik az a felismerés, hogy nincs hellén és júdeai. A nyugati kereszténységgel és katolicizmussal szembeni gyűlölet a nyugati népek lelkisége ellen irányuló gyilkos bűn, mely életük és üdvösségük forrásait kérdőjelezi meg. Úgy tűnik, hogy a katolicizmus iránti gyűlölet az Eurázsia-eszme fontos része.** Jellemző módon éppen azok viseltetnek különösen ellenségesen a katolicizmussal szemben, akik maguk is katolikus, klerikális és autoritárius vonásokkal „gazdagítják” a pravoszláviát. Az Eurázsia-iskola tagjai igen furcsa képet alakítottak ki a kereszténységről, van ebben valami mélységesen provinciális, mely régmúlt idők emlékét őrzi, és egyáltalán nem felel meg a világ jelenlegi szellemi állapotának. Miközben a világban az antikrisztus erői diadalmaskodnak, az orosz cárt pogány hatalom váltotta föl, amikor az orosz birodalomba az antikrisztus fészkelte be magát, e gondolkodók rémképeiben még mindig lengyel papok és jezsuiták jelennek meg, akiknek egyébként a mai napig vannak elítélendő cselekedeteik, azonban ezek súlya a világkatasztrófa előidézésében elenyészően csekély. Az Eurázsia-eszme hívei Danyilevszkij történetfilozófiai elméletének naturalizmusát és nominalizmusát reprodukálják. Danyilevszkij és az Eurázsia-iskola történetfilozófiai nézetei egyaránt a nominalizmusnak, az összemberi reáliák nominalista tagadásának egy naív és filozófiailag igazolhatatlan formáját képviselik. Az Eurázsia-eszme hívei realisták a nemzet értelmezésében, de nominalisták az emberiség értelmezésében. A valós egységek nominalista lebontását azonban lehetetlen önkényesen regulálni. A nominalizmus nem ismeri a nemzet realitásait, mint ahogy nem ismeri el az emberi individualitás realitásait sem - a valóságos és szerves egységek lebontása öngerjesztő folyamat. Ha az emberiség vagy a kozmosz nem valóságos, akkor éppoly kevéssé tekinthetők valóságosnak az azoknál alacsonyabbrendű egységek. Az Eurázsia-iskola képviselői olyan benyomást keltenek, mintha vissza kívánnának térni a pogány partikularizmus világába, ami a kereszténység által meghaladottnak tekinthető. Ha az emberiség nem létezik mint szellemi egység, akkor a kereszténység is lehetetlenné válik, és értelmét veszti az istenemberség és a megváltás. Az emberiség valóságának és egységének mint hierarchikus létszintnek a tagadása lényegében a krisztusi istenemberség dogmájának a tagadása is egyben. Az egyházi nacionalizmus és partikularizmus szélsőséges formái a kereszténységen belül jelentkező olyan pogány reflexek, amelyek lehetetlenné teszik a krisztusi kétlényegűség igazságának befogadását. A test és a vér az, ami elválaszt, a szellem egyesít. Es ugyanígy hamis dolog tagadni az emberiség valóságos egységét, mint ahogy a nemzet valóságos egysége sem kérdőjelezhető meg. A világ egy hierarchikus szerkezetű organizmus, konkrét omniunitas. Ezért az internacionalizmus ugyanolyan eretnekség, ugyanolyan absztrakció, mint a nacionalizmus. Az ** L. P. Karszavin A megtagadott Ilit tanulságai című dolgozatára itt nem térek ki, tekintettel arra, hogy az külön figyelmet érdemel. Ebben a tanulmányban érdeklődésre méltán számot tartó gondolatok vannak, kár, hogy ezek hatását lerontja az írás kellemetlen hangneme. 1047
