Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11-12. szám - Nyikolaj Bergyajev: Az Eurázsia-iskola

Mindemellett jól érzékelik azt, hogy Európa kulturális monopóliuma megszűnőben van, hogy a kultúra nem marad kizárólagosan európai kultúra, hogy Ázsia népei ismét a világtörténelem áramának sodrába kerülnek. Ezt a gondolatot, egyébiránt, fokozott állhatatossággal hangsúlyozta e sorok írója.11' Fontos ez a gondolat úgy is, mint azoknak a reakciós áramlatoknak az ellensúlya, amelyek az orosz katasztrófából való kiutat a „burzsoá” Európa segítségével vélik megtalálni. Az iskola képviselői érzelmi kötődéseik révén ösztönösen védelmezik Oroszország és az orosz nép méltóságát azokkal a becsmérlő támadásokkal szemben, amelyek most a Nyugat orosz és nem orosz körei részéről érik. Az orosz társadalom forradalom által sokkolt felső rétege kész lemondani nemzeti öntudatáról, arról, hogy orosznak tartsa magát. Ezzel a reakciós internacionalista beállítottságával ez a réteg bebizonyította az orosz talajtól és az orosz nép életének szellemi alapjától való - nem újkeletű - eltávolodását. A legfigyelemreméltóbb jegyeket az Eurázsia-eszme híveinek politikai nézetei és érzelmei mutatják, amennyiben a forradalom utáni eszmei irányzatok közül ez az egyetlen, amely emigráns közegben alakult ki, és nagy aktivitást fejt ki mind a mai napig. Az összes többi irányzat, Jobbosok” és „balosok” egyaránt, forradalom előtti jelleggel bír, és emiatt reménytelenül alkalmatlan bármiféle alkotó szerepvállalásra a jövőben. Az Eurázsia-iskola nem sorolható a szokványos Jpbbos” és „balos” csoportosulásokhoz. A Jevra- zijszkij valamelyik (Eurázsiái Évkönyv) közelmúltban megjelent 4. kötetében kemény támadások érik a Jobbosokat” és lelepleződik pravoszláv-klerikális és nemzeti-orosz rátartiságuk hamissága is. Nyikolaj Trubeckoj herceg írja, hogy a Jobbosok” számára a pravoszlávia és a népiség mindig is csak a számukra egyedül fontos önkényuralom hatalmi tényezőiként léteztek. Szigorúságukban is igazak Trubeckoj herceg szavai arról, hogy a Jobbosok” érdeklődése a pravoszlávia iránt kimerül a magas személyiségek névnapján tartott könyörgésen való részvételben. Az Eurázsia-iskola tagjai nem legitimisták. Ez már kitűnt korábbi kötetükből is, melyben a pravoszláviát és az orosz nemzeti szellemet nem kötik egy meghatározott államformához, például abszolutista monarchiához, jó nekik a köztársaság is, ha az pravoszláv és nemzeti, illetve ha az elnök nem választott tisztség. Ok nem demokratikus, hanem népi irányultságúak, és a jövő Oroszországának kialakításánál nem hagyják figyelmen kívül a néptömegek jelentőségét. A Jobbosokkal” ellentétben jól látják, hogy egy új népréteg kerül az ország élére, melynek kiszorítása a hatalomból teljességgel lehetetlen. Számot vetnek a forradalom tényével, tudják, hogy nem lehet félrefordított fejjel elmenni amellett, ami megtörtént. Semmi forradalom előtti nem tekinthető már valószerűnek, csak az lehetséges, ami figyelembe veszi a forradalom valóságát. Az Eurázsia-eszme a maga módján próbál alkalmazkodni a forradalom utáni valósághoz, ebben rejlik elvitathatatlan jelentősége és előnye a többi irányzattal szemben. Realitásérzékük megkülönbözteti őket a többi politikai irányzattól, idővel politikai szerephez is juthatnak. Egyébként is be kell látni, hogy Oroszország politikai életében alapvető jelentősége csak a fiatal nemzedéknek lehet.

Vannak azonban kártékony és mérgező elemei is ennek az eszmének, melyeknek nem szabad teret engedni. Sok régi orosz gyarlóság öltött új formát ebben az irányzatban. Képviselői érzékelik a világválságot, de nem látják azt, hogy napjaink történései az újkori történelem végét jelentik, amely egy új, a

1045