Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Pomogáts Béla: Avantgárd - hagyomány és kihívás
POMOGÁTS BÉLA Avantgárd — hagyomány és kihívás Az avantgárd hagyománya és kihívása, amely a huszadik században több alkalommal is átalakította az európai irodalom és ebben a magyar irodalom világképét és kifejező' rendszerét, többnyire együtt járt azokkal a „paradigmaváltásokkal”, amelyek az irodalom létformájába és szellemi stratégiájába radikális változásokat hoztak. Ezek a „paradigmaváltások” szinte észrevétlenül következtek be, és csak később, már bizonyos tapasztalatok birtokában volt lehetséges megállapítani azt, hogy az irodalom mind a maga szemléleti és bölcseleti bázisában, mind poétikai, retorikai és nyelvi felépítésében nagymértékben megváltozott. Szemben az avantgárd irodalommal és művészettel, amely mindig nyilvánvaló váltásokkal alakult át, és az új fejleményeket mindig hangos igénybejelentések, teoretikus megnyilatkozások és manifesztumok jelezték. A csendesebb „paradigmaváltások” és az avantgárd izmusok mindig erőteljesen artikulált bejelentkezése valamiképpen mégis összefügg. Az utolsó két évszázad folyamán alighanem három nagy fordulatot (paradigmaváltást) ért meg az európai irodalom (világirodalom) és természetesen a magyar irodalom. Az első a romantika, elsősorban Herder és a Schlegel- testvérek történelem- és művészetbölcselete hozta, amely az egész kontinensen, de főként a közép- és kelet-európai régiókban, tehát a német, a lengyel, a cseh, a szlovák, a horvát, a szerb, a román, az orosz és természetesen a magyar kultúrában szervesen összekapcsolta az irodalom és a nemzet ügyét, és az irodalmat tette meg a nemzeti szellem és identitás legfontosabb letéteményesének. Ennek a fordulatnak a nyomán bontakozott ki a magyar nemzeti irodalom is, mondjuk Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc romantikájától kezdve, és ennek a herderi fordulatnak a szellemisége élt tovább a Nyugat körül gyülekező irodalmi táborban, így Ady Endre, Babits Mihály és Móricz Zsigmond munkásságában vagy éppen a magyarországi népi irodalomban: Illyés Gyula, Németh László és Kodolányi János írói tevékenységében, vagy az erdélyi magyar irodalmi kultúrában Reményik Sándor költészetétől és Tamási Áron, valamint Kós Károly regényeitől kezdve máig: Sütő Andrásig, Kányádi Sándorig, Lászlóffy Aladárig. Ä második és a harmadik nagy fordulatot a huszadik század átalakult világképe és új bölcseleté indította el. Először az egzisztencialista filozófia, másodszor a modern nyelvfilozófia révén, és ha az első fordulat Herder, a második Heidegger, a harmadik Wittgenstein nevéhez köthető. Ennek a kettős 1035
