Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv

összefonnyadt, kéken levedző szirmokat. Ezektől az apró mozdulatoktól nyug­szik meg Ferenc.- No, hagyja, több kárt csinál. Arra haladnak, amerre szaladtak. Csak most látni, hogy a fiúnál fényképezőgép van: úgy fényképezi az előtte haladókat, hogy egyik sem veszi észre. Hol a lány, hol a kertész emeli föl az elhagyott tárgyakat.- Mivel haragították magukra - kérdi Ferenc, de azért nem néz a lány szemébe.- Csak úgy, hirtelen. Különlegesen változatos, szép területeken haladnak. A növényzet egysz­erű területei váltakoznak a kihívóan pompás foltokkal, egzotikus fákkal, virágzó cserjékkel, hihetetlen színű növényekkel. De a térés liget megszűnik, s átadja a helyét az őserdőszerű tölgyesnek, majd később az évszázados feny­vesnek, ahol eljut a dolomitos dombig. Mire fölmásznak a tetejére - talán a fáradtság miatt - közeli ismerősökké is válnak. A dombháton ülnek, a lány a fiú hátának dől. A kertész inkább csak gug­gol, s nézi a fiatalokat. A fiú tekintete hosszan időz a messzi torony. A kertész is arra néz, ismét látja a villanást.- Akkor végigvezetem magukat - áll föl, és felsegíti a lányt - majd szólok, mit fényképezzen. A fiú nem figyel.- Ennek az ösvénynek ugyan az a rendeltetése, mint az ország más tájegységein lévő tanösvényeknek. Felhívni a sétálók figyelmét a táj jelen­tősebb természeti érdekességgeire...- Senkit sem láttam - hökkent meg a lány.- Persze, - veszi a szót vissza Ferenc - a park egyenlőre zárt. Talán tíz, tizenkét év múlva, annyi idő még kell a vegetációnak.- De miért? - szól közbe a fiú.- Tönkretették. Újra kell telepíteni.- O, így is szép - kedveskedik a lány az elkomorodott Ferencnek.- Ez az ösvény is tanösvény lesz. Elvisz a ritkaságokig. És az ismeretek rövid közlésével tudatosítja és népszerűsíti az általunk ismert és ismét meg­talált általános emberi, biológiai, mondhatni erkölcsi normákat. Olyan völgybe érnek, amelyben már nyár van: a megőszült árvalány- hajcsomók fölött, a domb gerincénél azonban mindenféle tavaszi virág. Az idő összezavarodott.- Persze, a sétálók töredéke fogja csak a táj, a vidék, a mi vidékünk erkölcsiségét megérteni. Nem is lehetne mindenkitől elvárni. No, a tanösvényt ettől a szegtől a legkönnyebb megközelíteni, de valójában onnan kezdődik, ahol véget ér a mocsár. Itt régebben gémeskút állt, mára csak kútág. Az ös­vény másik végét majd egy ezüsthárs jelzi. Amint a kőoszlopokat is elhagyják, jobbról nyárfákkal szegett nedves rét van, s már feltűnik az ösvény fő vonulata, a park legmagasabb pontjával.- Képzeljék, tavaly egy hajnalra itt kinyílt az összes kikerics. Másodszor is. Majd az út tarvágásos fiatalos mellett emelkedik, s egy cseres- és molyhos 104

Next

/
Thumbnails
Contents