Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 2. szám - Géczi János: Forgatókönyv
tölgyesbe ér. Minél jobban közelednek a magaslati ponthoz, annál alacsonyabbá válik a fás állomány, és sűrűbb a foként somból, mogyoróból és aranyesőből álló cserjeszint. A csúcshoz közel jegenyefenyők és hársak böhöncei terpeszkednek.-Az igazi park azonban a tanösvény továbi szakaszán, a dombsor második oldalán várja majd a látogatókat. Átérnek a magas, sűrű füvű rétre. Oldalán bükkös van.- A bükk is természetes eló'fordulású. Jól újjul és erőteljesen fejlődik, a létét a mély humuszkarbonát-talaj indokolja. Itt már megérintheti a járókelőt a táj szelleme. Változó szintű növények koszorújában jobbra a szigetet alkotó patak vize csillog, balra karsztbokorerdok cserjedús peremén, rajzos lombú, molyhos tölgyek törpe törzsei között virágpompás tisztások nyúlnak el. Ezek azok a sztyepprétegek, amelyeken gyöngyvirágtól lombhullásig szebbnél szebb növények és állatok serege él. Az ösvény egyszerre véget ér. Ferenc nem hajlandó tovább menni, egy magas kőre ül, onnan mutatja, amiről mesél.-A tanösvény innen, a rétek után azt a nyomvonalat fogja követni, amely a megelző időkben évszázadokon keresztül elválsztotta a már lerombolt viskókat, a püspöki közbirtokossági erdőktől. Jobb összetételű gyertyános tölgyesek és cseres-kocsánytalan tölgyeseket láthatnánk majd, ha az első mésztöbörhöz érnénk. A nyiladékon keresztül meg a tómalmot.- Mintha közelebb kerültünk volna a toronyhoz - fényképez a fiú.- Közelebb - vakkant rá a kertész.- Az is megvolt? - már a lány is a tornyot figyeli.- Most építette! Csúfságnak! Mintha ide tartozna. Boldogan terülnek el a fűben, nézik a valóban nem mindennapi tájat, amely peremén ott magasodik az irdatlan torony. A kertész képzeletben már ötször is felrobbantotta a mostrumot, amikor a lány sikolyára figyel fel. A fekvő nő mellett gyors fénypászma halad, s felgyújtja a nagy ezerjófüveket. Ahogy halad a sugár, úgy lobbannak egymás után az ezerjófüvek, hogy füst és pernye nélkül égjenek el. A széles domboldalon vastag-széles fekete csapás marad a fénysugár nyomán. A megégetett domboldalon hullámozni, zizegni kezd. A színes tarlón felüti fejét a fű, kinőnek az ezerjófüvek is, és még pompásabban virágzanak, mint korábban. De a domb tetején, ahol a vadkörtefa állt, csak egy füstölgő, ágas- bogas, a szélben még fólparázsló üszkös roncs mrad.- Forduljunk vissza - kéri a lány, de süket fülekre talál. A megújuló vidéket fotózza a fiú, közel hajol a növényekhez. Felér az emelkedő tetejére, a másik oldalán fehér nárciszmező vakít. Ferenc a fiú után rohan, most igazán megretten.- Jöjjenek! - szól könyörtelenül. * Átvágva a térés mezőn, meg-megkerülve egy magányos bokrot, elterül cserjést, egyre többször akad meg tekintetük az erdő sötétje fölé emelkedő 105
