Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Fábián László: Szímorgh
rájuk, az utat megszakítani nem tudják, azok járulnak Szímorgh elé, amelyeknek az ereje kitart addig, bevárni képtelenség a lemaradókat, azt ajánlja, amennyiben lesznek ilyenek, bizonyosan lesznek, nyomban forduljanak vissza, amint megtehetik, oktalan kockázatot ne vállaljanak, ebben a nemes pillanatban azonban majdnem mind úgy tartja, képes lesz a megpróbáltatások, fáradalmak elviselésére, így van rendjén, hit nélkül nem érdemes belefogni a vállalkozásba, és a sas némi feszengések közepette fogadta az ünneplést, amelyről úgy vélte, nem érdemelte ki, azaz: hasonló helyzetben akármelyikükre ez várt volna, intett a hollóknak, a nyilvánosság eló'tt a mai szereplés ezzel véget ért, szívesen vonulna vissza társaságukban egy szűkebb megbeszélésre, legalább reggel tudják fölvenni a megközelítőleg helyes irányt, mi lesz, ha már a kezdet kezdetén kudarcot jelentenek, minden bizonnyal alaposan megzilálná soraikat, elszántság, egyesített akarat menne fuccsba, érezték mindhárman a feleló'sséget, fölfogták: ezek után csakis ők vezethetik a madárhadat fejedelme elé és amíg Emlékezet a múltban kutatott, hajdani elbeszélések tartalmát próbálta megidézni, ugyanis az idó' a tartalmakat fosztogatja legkivált, a hangulatok - különös módon - jobban rögzó'dnek, addig Gondolat megkísérelt belelátni a jövendőbe, a homálylások, elmosódások azonban föllibbenthetetlen függönnyé szövó'dtek egybe, mögüle kétes árnyak, kísérteties fényderítések sejlettek, nem volt az a fantázia, amely valóságosabbá fordíthatta volna át azokat, noha a hollók jeles mesterei lehettek a fáma szerint a hasonló varázslatoknak, végül is egy nagyhatalmú isten szolgálatában töltötték éveiket, az a szolgálat akár a próbák próbájának tekinthető', olyan sokirányú igénybevételt jelentett, ez viszont egészen más terep, más föladat, a korábbi tapasztalatok alighanem csupán elvont segítőként jöhetnek szóba, ráadásul folyvást dönteni kell majd, amit nemigen volt alkalmuk gyakorolni, döntött helyettük a nagyhatalmú isten, emiatt a jelenlegi helyzetben a sastól várták el a hasonló határozottságot, át is ruházták rá egykori uruk egynémely vonását, mellesleg arról sem feledkezve meg, hogy tanácsaiknak ezúttal lényegesebb, irányítóbb szerepük van, talán lelkileg is, mivel ébren kell tartani a feleló'sségtudatot, az alakuló, fóltehetőleg gyakran változó helyzet iránti fogékonyságot a végtelen pusztában, amerre szem ellátott, az eljövendő' hajnal zarándokai pihentek: féllábon egyensúlyoztak a gázlómadarak, fejüket szárnyuk alá dugták apróbb társaik, a galambfélék eló'relökték bögyüket, hogy kényelmes fejtartást vehessenek föl, a ragadozók mozdulatlan álltak, csak a bagoly szeme csillogott élénken a holdtölte ezüst fényében, különben minden mozdulatlanná meredt, legfóllebb apróbb neszek hallatszottak, az álom ellenőrizetlen hangjai, nappalok száraz melegét sugározta vissza a homok és jólesően mélyítette az alvást, puha fészekjelleget keltett, egy sosem volt béke áttetsző'bizalmát, amelyet ugyan nem ismertek, mégis vágytak rá, mindez meg rájuk telepedett, rögvest természetesnek vették, beletaláltak az új helyzetbe, ajándéknak tekintették és békésen át is aludták a békét - az álom gyümölcseit szemezgetve a sivatag éjszakájából, és a legfólkészültebbek valóban a hét völgyről és hét tengerről álmodtak, álmukban pontosabban idéződtek meg a félfüllel hallgatott legendák részletei, innét keveredtek főiszínre értesülések, ahogy az írás szavai is körbezsongták a szunnyadókat: „nincs állat a földön sem szárnyaival repülő madár, amelyek ne alkotnának hozzátok hasonló közösségeket. Nem 1006
