Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11-12. szám - Fábián László: Szímorgh
Tanácsban, a kiválasztottak pedig átfurakodtak a tömegen, egyetlen egy sem tett kísérletet a fölszállásra, ugyanis nem érezte illendőnek a helyzethez, még azzal gyanúsíthatná bármelyik, hogy ki akar emelkedni a tömegből, máris följebbvalónak tekinti magát, inkább taszigálták az útjukba keveredőket, elviselték a visszataszigálást, de lábon jutottak el a sas környezetébe, és a frissen, közfólkiáltással megválasztott új muhtasziknak csupán egyetlen szemvillanásra volt szüksége ahhoz, hogy távolabb parancsolja a tülekedoket, a gyülekező tanácstagokat szűkebb körben maga köré vonja, semmi kétség, a tekintélynek hatalma van, mégsem föltétlen szükséges velejárója a bizalmatlanság, ahogyan az iménti eset példázta, a kijelölt tanácskozók szorgalmasan egybegyűltek, odakucorodtak fejedelmi társuk közelségébe, várták, hogy megint beszélni kezdjen, a sasnak azonban előbb saját tanácsosait, a két hollót kellett meghallgatnia, segítségük híján semmire sem ment volna, előbb tehát Eszmélethez hajolt, hallgatta csöndes károgását a múlt dicsőségéről, a tapasztalatokról, a történet erejéről, aztán Gondolathoz fordult, amelytől a jövőbeli eligazítást várta, csak utána engedte meg magának a beszédet, pontosabban a kinyilatkoztatást: „föl kell keresnünk Szímorghot”, majd amint látta a döbbenetét, a meglepődést, magyarázni kezdte, hogy az a toll a keselyű karma alatt, hívás, fólszólítás a látogatásra, Harminc Madár azt parancsolja, alattvalói vágjanak neki a veszedelmes útnak, ő - mármint a sas - pedig úgy véli, éppen ideje, hogy a madarak tisztázzák, mik is ők tulajdonképpen, hogyan viszonyulnak a Kaf-hegy nagy magányosához, tehát a lehető legsürgősebben föl kell kerekedni, napnál világosabb, Szímorgh a kulcsa mindennek, azt kell igazán megfontolni, mi a lehetséges legrövidebb idő, amelyen belül föl lehet készülni, egyáltalán: mekkora készülődésre van szükség, ki legyen az úton a vezető, akad-e olyan, amelyik legalább sejti a megközelítés útvonalát vagy pusztán neki a nagyvilágnak, akár becsukott szemmel, ha egyszer a Kaf úgyis körbefutja a világot, mindenképpen rá kell akadniuk, ha csak véletlenül nem repülnek vele folyvást párhuzamosan, aminek megvan az esélye, akkor viszont egy végtelen utazás következik - ily módon elérhetetlen úticéllal - fejtette ki a muhtaszik jól érzékelhető hangsúlyokkal nyomatékosítva a kérdést, a Tanács tagjai mélységes hallgatásba süppedtek, úgy értékelték, meg kell fontolniuk az előadó minden szavát, hiszen ezúttal rajtuk a döntés felelőssége, no, nem az utazásról, hiszen az nem lehet kétséges: Szímorghot föl kell keresni, ehhez megfelelőbb alkalom nemigen adódik a közeljövőben, a hívást kell komolyan venni és kihasználni: alattvalóknak egyébként kötelességük engedelmeskedni uralkodójuknak, holmi akadályok nem állhatják útjukat, végül is csaknem valahányan az irtifá, a magasság fiai, amely fiák a horizont fölé bírnak emelkedni, és ezúttal nem egy beteg sas néz az égre, miként azt majdan egy dalnok panaszolja, hanem észak kevély madara, oldalán két hűséges segítőjével, amelyek lehetetlent nem ismernek, ahogyan Emlékezet esetében látható lesz majd a jövőben, amikor azon a bizonyos fóltáruló éjféli ablakon besétál minden lénynek tudomása van róla valamiképpen, hogy bizonyos értelemben a jövő is benne rejlik, akkor is, ha már többé nem a saját jövője: örökít valamit, jelentősei vagy kevésbé fontosat, netán éppen az életet és pontosan ez az, ami az öröklét iránti vágyakozását állandósítja, úgy állítja be sorsát, hogy az ekképpen egy kicsit irányítható, elrendeltségéből kibillenthető és 996
