Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.

toznak egyébként az egyéb hasonló jellegű egyezések és az uráli és más nyelvcsaládok között).

Van azonban a finnugor nyelveknek egy igen gazdag nyelvi rétege, amely a szamojéd nyelvekben nem található meg, s amelynek egy része a már nyelvjárásilag tagolt indogermán alapnyelvvel, más része az indogermán alapnyelv e nyelvjárásából önállósuló korai árja (indo-iráni) nyelvvel hozható kapcsolatba. E nyelvi réteg részben olyan szavakból áll, amelyek földműveléssel, állattartással és megtelepült életmóddal kapcsolatosak:

disznó, malac: finn porsas, mordvin purcos, purjcj; züijén porszj stb. A finnségi szavak malacot, a permiek disznót jelentenek. E szó kétségkívül a latin porcus rokonságába tartozik, annak germán, balti és szláv megfelelőivel. Ugyan az iráni nyelvekben is nyoma maradt, a finnugor alak csak egy indogermán nyelvjárási porszjosz vagy porkjosz átvétele lehet, tehát a finnugor alapnyelv időszakában már számolnunk kell a meglétével. Az indogermán szó a házisertésre vonatkozott, ugyanígy a finnugor is.

gabona, árpa: finn jyvá „mag, gabonaszem”, mordvin juu „pelyva”, juvodo- „(gabonát) szelelni”, votják Ju, dju „gabona”, jidi „árpa”; nyenyec já „liszt”, stb. Az óind yáva- „mag, árpa”, görög zeia „tönköly” rokonságába tartozik, azonban az indogermán jewo- „árpa” szóval, s nem annak árja (indo-iráni) folytatásával kapcsolható össze. Aszó átvétele ezért a finnugor alapnyelv időszakára tehető.

ház: finn kota „kunyhó, sátor”, köti, koto „otthon, ház, lakás”, mordvin kudo, kud „ház, lakószoba”, cseremisz kude „nyárikonyha”, osztják kát „ház, kunyhó, sátor”, magyar ház. Megfelelői az iráni nyelveken (avesztai kata- ,fiamra, pince” stb) túl másutt is megvannak, műveltségi vándorszónak tartható. Ha a finnugor szónak az iránival van közelebbi rokonsága, akkor az átvétel még az indogermán alapnyelv korában történt. A mai finnugor nyelvi jelentések alapján a szó eredeti értelme „ház” volt, a „kunyhó, sátor” jelentések másodlagosak (de egy finnugor kori veremház esetében érthetőek). A szó megléte a finnugor alapnyelvben az állandó település, a megtelepedett életmód bizonyítéka.

agyagedény: finn pata „fazék, üst”, cseremisz pat, pót,jíatlan, fazék”, osztják put „katlan”, vogul pót „üst, főtt étel”, magyar fazék, szölkup peda, pitta „agyagfazék”. A szó rokonságába az örmény poytn „fazék, korsó” és az angolszász pott „fazék”, litván puodas „fazék” és megfelelőik tartoznak. A szamojéd szó a finnugorokkal szemben más, de ugyancsak indogermán forrásra mutat - ugyanez a helyzet a nyenyec já „liszt” szó esetében is.

Ezekhez az indogermán szavakhoz, amelyek az állattartással, földműveléssel való megismerkedést, a települési helyek helyhezkötöttségét, az étkezési szokások megváltozását (az agyagból készült edényben való főzést) igazolják a finnugoroknál, további, e korból származó szavakat is ismerünk, amelyek ugyanerre utalnak: juh: finn uuhi, mordvin ucja, ucsa, votják izsa, zűrjén izs, osztják ács, öcs, vogul ós, os.

fej: (tejet) finn piimá „író, savanyú tej, aludtej”, észt piim „tej”, magyar fej (tejet). A szó indogermán eredetű lehet (avesztai paiió- „tej”).

vaj: finn voi „vaj”, mordvin oj, vaj „vaj, zsiradék”, cseremisz ü, üj „olaj, vaj, olvasztott zsír”, votják voj „vaj, zsiradék, olaj”, zűrjén vij, vi „vaj”, osztják voj „zsiradék, vaj, olaj”, vogul váj, váj „olaj, zsiradék”, magyar vaj. A szó finnugor kori jelentését ugyan zsírnak (sőt halzsírnak), zsiradéknak szokták rekon266