Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Vékony Gábor: A magyar etnogenezis szakaszai I.
struálni, ennek azonban minden mai adat ellentmond, a szó származékai a tejjel, vajjal kapcsolatos munkákra utalnak. Az eredeti jelentés csak „vaj” lehetett. gabona: cseremisz sedenge „búza”, zűrjén sodbi, sogdi „búza”, osztják tant „árpa, gabona”, magyar ed „gabona”. Az eredeti jelentés „búza” lehetett. A magyar szó kihalt. liszt: votják pizj, züijén pizj, vogul poszen. őröl (lisztet): finn lese- „lisztet szitál”, észt list „(árpa)héj”, magyar liszt, az eredeti jelentés az őrlésre és nem a hámozásra, illetve a hántásra vonatkozott. dara, kása: votják dzsuk, zsuk „kása, dara”, züxjén rok, osztják rak „liszt, rozsliszt, kása”, vogul rah „kása”. vetni (gabonát): finn touko „tavaszi földmunka, veteményezés, (növő) vetés”, mordvin tundo, tunda „tavasszal, tavasz”, votják tulisz, tuvisz „tavasz”, zűrjén tulisz, tuvisz „tavasz”, osztják tog, tavi „tavasz”, vogul túja „tavasz”, magyar tavasz. Az évszakokat különböző' nyelvek gyakran az illető évszakra jellemző munkával jelölik. Ez esetben a finnugor szavak a vetés műveletére utalnak, az elszigetelt (és nem is kizárólagos) zűrjén „vízár” mellékjelentés másodlagos. Ezeknek az adatoknak az ismeretében a finnugor népességet földműves, állatartó, letelepedett népnek kell tartanunk. Különös fontossága van e vonatkozásban a juh ismeretének. A juh ugyanis Közel-Kelet és Közép-Azsia ürömmel borított pusztáin őshonos, a vadjuh európai elterjedésére a Balkánfélszigeten a Duna-torkolat vidékéig vannak adataink. Ennek az állatnak az ismerete a finnugorságnál csak a háziasított juhra vonatkozhat, az a körülmény pedig, hogy a juhra vonatkozó szó szinte kivétel nélkül (a kivétel éppen a magyar) minden finnugor nyelvben fennmaradt, az állat folyamatos tenyésztői ismeretére utal. Hasonló a helyzet a gabonaneműekkel. A búza és az árpa háziasítása a juhhoz hasonlóan a Közel-Keleten történt, Kelet- Európában, a Krím-félszigettől északabbra ezeket csak termesztett formájukban lehetett megismerni. Az árpa, búza és a háziasított szarvasmarha az i. e. 7-6. évezred fordulóján jelenik meg a Kárpátoktól keletre a Bug és Dnyeszter folyók vidékén (Szoroki, Ruptura), az i. e. 5. évezred végéről pedig a Dnyeper alsó folyása mentéről is vannak szórványos adatok a szarvasmarha tartására (Szurszkij osztrov). Ugyanitt az i. e. 5-4. évezred fordulójától nagy tömegben megjelennek a háziasított állatok: a szarvasmarha, sertés és a juh, valamint a kecske (Vinohradno, stb). Az állattenyésztés és a földművelés az Azovi- tenger északi partvidékén és a Dnyeper, valamint a Donyec vidékén i. e. 5-3. évezredben virágzott ún. Dnyeper-Donyec kultúrában válik általánossá, e régészeti kultúra népe szarvasmarhát, juhot-kecskét, sertést és lovat tartott (Ihrenj, Szobacski, Szerednij Sztih, Buzjki), kősarlóik tanúsága szerint gabonát is termesztettek, e gabonafajták közül az árpát biztosan ismerjük (Vita Litovszjka). Az nem lehet kétséges, hogy a finnugorok a növénytermesztést és az állattartást délibb szomszédaiktól tanultak. A Kelet-Európa déli részén élt népcsoportok közül éppen a Dnyeper-Donyec kultúra népessége az, amelynek csoportjai eljutnak a Középső-Volga vidékére. Arra pedig tényleges adatok vannak, hogy ezek a csoportok magukkal hozták az állattartás ismeretét (s bizonnyal a növénytermesztést is). A Voronyezs folyó felső folyása mentén, 267
