Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 9. szám - FINN KÖLTŐK VERSEI - Arto Melleri: Ébred a mammut
ARTO MELLERI Ébred a mammut Egész világ jövendőjének és beteljesülésének, szaporodó kedvének fogékony asszonya! Nem fér semmi az állam jelmezeibe, többé nem szűnik belülről a viszketés a bőr alatt... Fölfeslik, nőstény, kitárul, széjjel a combok és ormányával a mammut folyvást méhe rugalmasságának visszhangjába egészen Megrezzennek Szibéria csészéi, örök fagy ropog Irkutszkban, olvad! Orgazmusa pillanatában ezekből áll a hang, elfeledik emberadta nevét, hangjukat hallatják a természet erői, amik bihncsbe verték, elnémították az embert, Emberi fül többé nem hallja meg ezt a kiáltást Fölnyitja szemét a mammut a hosszú sötétség után, nézi a zöldellő tajgát, a hegycsúcsokat, a rózsakvarcot a hajnal derengésében, embert nem talál, tubája a napot köszönti! Micsoda asszony! Természetesen figyellek, Földanya! 920
