Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

is áll módunkban helyneveinket az avarból származtatni. ...Esetleg a következő földrajzi neveinknél jöhetne tekintetbe az avar eredet: Bécs (EtSz. I, 322); Seleg, a sopronmegyei Vulka-patak régi magyar neve, ...; Ilmitz, Moson m., régen Igmeleuch, Selgi Ilmec...” (Kniezsa 1938. II. 435). Mint bizonytalan megemlíthető még Győr és Győ (A1-, Fel-) (vö. FNESz).

A Duna-völgyi avarok legutolsó említése 871-ből származik (Conversio 3. és 6. „de Avaris” fejezet). A 3. fejezetben az alábbiak olvashatók: ’...a hunok (’avarok’) Alsó-Pannóniából kiűzték a rómaiakat, gotokat és gepidákat és megszállták e területet... És a földet, melyet az utódok birtokolnak, a királyt illető adó fejében egészen a mai napig megtartják, - „usque ad hodiemum diem” (MHK 304; MMFH III. 298). S ha figyelembe vesszük azt, hogy a német források a magyarok első megjelenéséről a keleti határaikon a 862. évnél tudósítanak, továbbá hogy a magyarok (a kabarokkal együtt) 881-ben Bécsnél harcolnak, igen valószínű, hogy e magyarok a Fertő-tó vidékén élő avarokkal is találkoztak. Kniezsa István véleménye szerint: „Feltételezhető..., hogy különösen a Nagy-Alfóldön, ahová a frank hatalom keze már nem ért el, szintén tekintélyes számú avarság maradhatott. Ennélfogva feltehető, hogy a honfoglaló magyarság több helyen, de különösen Nyugat-Magyarországon, ahol az avarokat még úgyszólván a honfoglalás előestéjén is emlegetik, találhatott egyes avar töredékeket. Sajnos azonban, ilyen avar-magyar kontinuitásra sehol semmi kézzelfogható bizonyítékkal nem rendelkezünk.” (Kniezsa 1938. II. 434-435).

Ide kívánkozik annak az említése, hogy Anonymus „Gesta”-jában az avar népnév nem fordult elő. Figyelmet érdemel az is, hogy a magyar toponímiában az avarok nevét csak egyetlen késői adat őrzi: 1485. Aimrfewlde (Zala vm.), amelynek első tagja a birtokviszony miatt, népnévi eredetű személynévnek, és nem a ’mező, haraszt’ jelentésű közszónak tekinthető (EtSz és TESz az utóbbi mellett foglal állást). Ezzel szemben a szláv népeknél a bizánci görög ’Aßapoi népnév b-s változata terjedt el, noha kiejtése az időszámításunk körüli időkben átment ;;-be.9 A szláv obr-1 az etimológusok többsége a görög ’abar ’avar’ népnévből származtatja. Vö. Preobrazenskij: orosz obrinb (görögből); Brückner: lengyel olbrzym, eredetileg obrzyn (görögből); Holub - Kopecny: cseh obr a germán abrs ’erős’ szóból, eredetileg az avarok neve; Machek: cseh obr, eredetileg obrbim>, megfelelője a görög ’obrimos ’óriás’, mások szerint az avarok nevéből származik; Skok: horvát obri (görögből).

Az obr- hangalak a szláv földrajzi nevekben is előfordul. Vö.: orosz: PVL 1096. „idochom(t>) Perejaslavlju i stachom('b) uo Obrove (a datálatlan részben: Obririb, Obhre, Obre ’avar’); lengyel: Obra, Obrzyca ’folyó’, Obrowo, Obrzycko ’helység’ (Brückner 378); morva: Obrany (Brünn közelében);10 a szlovákból nincs adat; német-szlovén: 889. Obrinindorf (a Fertő-tó mellett);11 12. század: Huninburc > Haimburg (Karintia, Völkermarkt), szlovén Vobre (Melich: HonfMg 414-415).12 A szláv nyelvekben az avar népnévnek ’óriás’ jelentése is kialakult (lengyel, cseh, szlovák), ezzel párhuzamos jelentésfejlődésre vö. német Hunne > Hüne/Heune ’Riese’, lásd Hünengrab, -bett ’pogánykori kősíremlék’ (Észak-Németországban). A bajor és az osztrák helynévanyag avar földrajzi neveinek Erich Zöllner (1950) szentelt figyelmet. Véleménye szerint a német források Huni ’avarok’ adataival összhangban a Hunösszetételű földrajzi nevek jöhetnek számításba. Vö. 790. Huningen, 799-811.

98