Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

Hunesuuanc, 788. mons Hunsperch. (Salzburg mellett); ezenfelül megemlít egy-két Aear-összetételű helynevet: 957-972. Auarhilt (mancipium), 1055. Auarhiltespurcstal (ON).13 Déli szláv helynevek: horvát: Obrovac (Bács vm.- ben és Dalmáciában), Obrovica (uo.), Obarska (Bosna, Tuzla). Skok (EtRjec. II. 1972. 535) azonban az obrov ’fovea, gödör’ közszóból való származtatás lehetőségét is felveti.14

A felsorolt Obr- ’avar’ földrajzi nevek valóságtartalmát a történeti források esetenként alátámasztják. így a DAI 29. fejezetének 17. és 37. sorában, valamint a 30. fejezetének 70. sorában olvashatjuk: ’29. Dalmáciáról és az ott levő szomszédos népekről.’ „...szklavín népeket találtak ott, akiket avaroknak is hívnak... a szlávok, akiket avaroknak is neveznek...”; „...ez a föld a horvátok uralma alá került, de még vannak Horvátországban az avarok közül valók, és felismerhető, hogy ezek avarok.”

A magyarban tehát az avarok neve egyetlen egy helynévben őrződött meg: 1485. Aicarfewlde (Zala vm.), amely az Awar nevű személy birtokát jelzi. Megjegyzendő, hogy ez az egyetlen adat az Avar személynévre, a régi magyar személynevek gyűjteményében azonban nem szerepel.15

Mi a magyarázata annak az ellentmondásos helyzetnek, hogy míg a régészek Magyarország területén sokfelé találtak és találnak avar leleteket,16 addig ez a bőség nem tükröződik az avar földrajzi- és személynevekben? Az egyik feltevés szerint az avaroknak nem voltak olyan jelentős, huzamosabban lakott állandó településeik, amelyeket a szomszédos más nyelvű népek az ’avar’ megkülönböztető jelzővel jelöltek volna. A másik feltevés az lehet, hogy noha a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében találtak avar néptöredékeket, de mivel ezek külső megjelenésükben, szokásaikban - sőt egy részük esetleg nyelvükben is, vö. a közös onogur örökséget, illetőleg azt a lehetőséget, hogy a soknyelvű avar birodalomban esetleg magyar néptöredékek is éltek - nem különböztek nagy mértékben a magyaroktól, s ezért a megkülönböztető „avar” jelző alkalmazása nem vált indokolttá. S ide kívánkozik annak az említése, hogy Csallány Dezső szerint az avarok finnugor nyelvűek voltak, s hogy Árpád török és iráni népcsoportjai rövid időn belül a finnugor tömegekbe beolvadtak.17

Valóban néhány forrásban a (hun-) avar-magyar folytonosság gondolata is felbukkan. Vö.: ad saec. 7.: „Eodem tempore Avares, qui et Huni sive Ungari, audito morte regis Francorum Glotharii” (Godefridus Viterbiensis, ob. a. 1198, Pantheon; 1. Gombos II, 1070); ad saec. 8/9.: JHuni id est Ungari... Karolo [Magno] subiciuntur... Time eciam Ungari de Schitia a Pincematis expulsi, Hunos sen Avares de Pannónia eiecerunt.” (Flores temporum, serpt. a. 1292/4.; 1. Gombos II. 931); ad a. 906.: „Dalamanci... conduxerunt adversus eum Avares, quos modo Ungarios vocamus... Avares autem, ut quidam putant, reliquiae erant Hunorum...” (Widukind, 10. század 2. fele; MMFH I. 148; ua. IV. 388; Gombos III. 2660); ad a. 906. „... (szószerint ugyanaz mint Widukind- nál)...” (Ekkehardus Uraugiensis abbas, 11. század első fele: Chronikon; 1. Gombos II, 866); a már említett Godefridus Viterbiensis a szkítákról és az avarokról mint a magyarok eleiről, a ,/korábbi” magyarokról szól, vö.: „De- seribimus igitur regnum Babiloniorum... Grecorum, Lonbardorum et Hunorum et Gothorum et Pannoniorum, et regnum Scitarum et Avarum, id est Ungarorum priorum” (Gombos II, 1069). Lásd Király 1987. 321.

99