Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Rónay László: A fertő elfeledett költője: Mentes Mihály

erkölcsi feltöltődési adott szülőfaluja, a napfény, a „susogó szellő” eloszlatta bánatát. Ez az adys hangvétel, a tiszta erkölcs nyara és a baljós „ősz” vagy „tél” ellentéte nála is versalkotó tényező, bár a költemények egységét meg­bontja azzal, hogy túl élesre vágja az ellentéteket, s aprólékosan magyarázza el, milyen igaz megnyugvást talál az érintetlen természetben. Mámorosán susog az élet Csupa boldogság, csupa dal, Az ősz, a gond, a baj feledve; A szíved újra fiatal. Napsütésben című versében olvashatók e sorok. A három kiemelt sor bár­melyik jeles lírikus költeményében szerepelhetne, hiszen a lírai nyelvben Ady hatása nyomán sztereotípiává vált. Még a harmadik sor kicsit ügyetlen beik­tatása sem ront a hatáson. Nézzük a folytatását: Az utadat rózsák szegik be És illatfelhő leng körül. Minden téged vár, néked bókol, Tenéked ujjong és örül. A közlés záró sora nem bontja meg az ihleti egységet, de „az utadat rózsák szegik be - És illatfelhő vesz körül.” sorpár menthetetlenül kisiklatja a verset. Ennek a költő-pap nemzedéknek egyik legjellemzőbb lírai problémája rej­lik az idézett sorokban. Sokszor mintha nem merték vagy nem akarták volna következetesen végigvinni a jól eltalált hangot, mintha nem bíztak volna a jelkép önerejében. Aggodalmasan lekerekítik, megmagyarázzák mondani­valójukat. Olykor még kifejezetten giccses megoldásoktól sem riadnak vissza, nehogy a papi hivatás következményei fölé kerekedjék a költőiség. A pap bi­zonyosságokat birtokol, küzdelme, melyet a rosszal vagy a bűnnel vív, sosem lehet végletes, hiszen végülis a világ felett uralkodó Istenig, egy harmonikus világrend sejtelméig jut el. így egyik lehetséges útja, hogy ezt a folyamatot ábrázolja, s megmutassa, hogy a túlvilági létrend ismerete miképp ellen­súlyozza az evilág végességét. A papköltő sosem vívódhat Isten hiányával, sosem lehet számára a lét keserves végpontja a halál, sosem beszélhet olyas­miről, ami ellenkezik a tanítással. Önkörében kell megtalálnia és feloldania témáit s e folyamat során a vers egysége, dikciójának egységessége szük­ségszerűen megvalósíthatatlan, kivéve, amikor a költemény - imádság. Ezért egységesek, zártak azok a verseik, amelyekben Szűz Máriát, valamelyik szen­tet-e nemzedék körében Szent Ferenc adta a legtöbb alkalmat versírása -, egyik-másik ünnep mondanivalóját fejtették ki. Nem véletlen, hogy Sík Sán­dort követve Mentes Mihály is 1925-ös római tartózkodása idején, a ke­reszténység központjának és szinte kézzel fogható hagyományainak ihle­tésében talált rá egy új hangra, amely tökéletesen harmonizált papi hi­vatásával: 912

Next

/
Thumbnails
Contents