Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Rónay László: A fertő elfeledett költője: Mentes Mihály

erkölcsi feltöltődési adott szülőfaluja, a napfény, a „susogó szellő” eloszlatta bánatát. Ez az adys hangvétel, a tiszta erkölcs nyara és a baljós „ősz” vagy „tél” ellentéte nála is versalkotó tényező, bár a költemények egységét megbontja azzal, hogy túl élesre vágja az ellentéteket, s aprólékosan magyarázza el, milyen igaz megnyugvást talál az érintetlen természetben.

Mámorosán susog az élet Csupa boldogság, csupa dal,

Az ősz, a gond, a baj feledve;

A szíved újra fiatal.

Napsütésben című versében olvashatók e sorok. A három kiemelt sor bármelyik jeles lírikus költeményében szerepelhetne, hiszen a lírai nyelvben Ady hatása nyomán sztereotípiává vált. Még a harmadik sor kicsit ügyetlen beiktatása sem ront a hatáson. Nézzük a folytatását:

Az utadat rózsák szegik be És illatfelhő leng körül.

Minden téged vár, néked bókol,

Tenéked ujjong és örül.

A közlés záró sora nem bontja meg az ihleti egységet, de „az utadat rózsák szegik be - És illatfelhő vesz körül.” sorpár menthetetlenül kisiklatja a verset.

Ennek a költő-pap nemzedéknek egyik legjellemzőbb lírai problémája rejlik az idézett sorokban. Sokszor mintha nem merték vagy nem akarták volna következetesen végigvinni a jól eltalált hangot, mintha nem bíztak volna a jelkép önerejében. Aggodalmasan lekerekítik, megmagyarázzák mondanivalójukat. Olykor még kifejezetten giccses megoldásoktól sem riadnak vissza, nehogy a papi hivatás következményei fölé kerekedjék a költőiség. A pap bizonyosságokat birtokol, küzdelme, melyet a rosszal vagy a bűnnel vív, sosem lehet végletes, hiszen végülis a világ felett uralkodó Istenig, egy harmonikus világrend sejtelméig jut el. így egyik lehetséges útja, hogy ezt a folyamatot ábrázolja, s megmutassa, hogy a túlvilági létrend ismerete miképp ellensúlyozza az evilág végességét. A papköltő sosem vívódhat Isten hiányával, sosem lehet számára a lét keserves végpontja a halál, sosem beszélhet olyasmiről, ami ellenkezik a tanítással. Önkörében kell megtalálnia és feloldania témáit s e folyamat során a vers egysége, dikciójának egységessége szükségszerűen megvalósíthatatlan, kivéve, amikor a költemény - imádság. Ezért egységesek, zártak azok a verseik, amelyekben Szűz Máriát, valamelyik szentet-e nemzedék körében Szent Ferenc adta a legtöbb alkalmat versírása -, egyik-másik ünnep mondanivalóját fejtették ki. Nem véletlen, hogy Sík Sándort követve Mentes Mihály is 1925-ös római tartózkodása idején, a kereszténység központjának és szinte kézzel fogható hagyományainak ihletésében talált rá egy új hangra, amely tökéletesen harmonizált papi hivatásával:

912