Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

másik nyelvét is...’ (a görög eredetiben Jíábaroi”, „Kabárőn”, „Chazárön”, „Toúrkois”).

A kabarokról a Duna mentén már 881-ben említés történik a bajorok ellen Culmite mellett vívott csatában „bellum cum Ungaris ad Weniam... cum Cowaris ad Culmite” (Ann. Iuvav. Max.; a térképvázlaton „Couari” a Szamos mentén, MMFH I. 131, 144-145).

J. Stanislav (SlJuh I. 344-345, 399) a Kővár (és a Kozár) névváltozatot szlovák eredetűnek tartja és a „kovács” jelentésű szóval kapcsolja össze. Vö. Kővár. 1244. Koarzeg, magyar Kővár, eredetileg szlovák Kovár(i) ’kovácsok’, ma Koláre az Ipoly mentén; Kovárce (Nyitra mellett) a szlovák kővár ’kovács, Schmiede’ szóból. Tekintettel azonban a honfoglaló magyarok és a kabarok szoros kapcsolataira, valamint arra, hogy a latin források o-hangzós nevüket említik, a Kővár helynevek népnévi eredetűnek tekinthetők. Egyben azonban a szláv anyag alapján egyes helynevek foglalkozásnévi eredete is elképzelhető'.

Besenyő: valószínűen az ótörök *bácánák szóból származik, ennek alapja talán a török *Bacá személynév (TESz). A besenyők a magyarokon aratott győzelem után Etelközben szállnak meg, de a 10. században a kunok nyomása elől a magyarokhoz menekülnek. Vö. Anon. 25. fej.: „a cumanií et picenatis”; 57. fej.: „ult(r)a lutum muíun collocauit etia(m) biííenoí”. Mint látható, Anon. a magyar besenyő latinosított bisseni változatát és a görög Patcinákos-ra visszamenőpicenati alakot is használja.

Avar: feltehetően az ’ellenszegülő, engedetlen’ jelentésű török abar/avar szóval függ össze. Az avarok Belső- és Közép-Azsiából származnak. Eredetükre több vélemény ismert: ázsiai avarok, zsuan-zsuanok, illetőleg hun eftaliták; hun eredetű bolgár utigurok és kutrigurok; az Altáj vidékéről a türkök elől menekülő ogor/ugor törzsek, a var-hunnik; az európai avarok türk illetőleg szogd neve uarchón; a késői avarok Káma vidékiek és finnugor eredetűek.6

Az avarok feltehetően török (esetleg mongol) nyelvet beszélő nép, amely több - köztük egyes kutatók szerint magyar (Nagy Géza 1896) - néptöredéket sodort magával a kelet-európai steppéről a Kárpát-medencébe, miután 567- ben a langobardokkal szövetségben vereséget mért a gepidákra. A győztes lan- gobardok azonban 568-ban elhagyták Pannóniát és Itáliába vonultak. Eközben Kubrat, az unogundurok és kotragok vezére (megh. 650 körül), a Kubán- Volga-Dnyeszter közötti területen megalapítja Nagy Bolgáriát, de ez a kazárok támadása következtében 660-ban felbomlik. Negyedik fia Kuber 670-ben unogundur (onogur) népével letelepedett Pannóniában, az avarok országában, de nemsokára az avarok ellen fordult s emiatt 670-675 között (vagy 680-ban) Thessaloniki vidékére (Karamizijsko/Bitolsko területére) vonult.7

Az avar népnév valószínűleg a nép külső neve volt, saját népneve ismeretlen. írásbelisége nem maradt fenn. Ugyanakkor méltóságneveiket a források megőrizték: kagan (579-582, 592, 782), jugur (796), tudun (795), kapkan (802, 805),8 amelyek láthatóan különböznek a bolgárok és a magyarok méltóságneveitől (Király 1974, 45-58).

Az avar nyelvű földrajzi nevek kérdésében Kniezsa István véleményét idézzük: „Egyetlenegy helynevünkről sem tudjuk igazolni avar eredetét, aminek oka talán abban rejlik, hogy az avarok nyelvét tulajdonképpen nem ismerjük - sőt török eredetüket több oldalról kétségbe is vonták - s így nem

97