Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő

Bocsánatkérés vagy elégtétel

A Pável-ügy, jobban mondva a „Vasi Szemle” és az „írott Kő” szerkesztői között kialakult viszony eseményeinek hírei gyorsan és széles körben terjedtek. A közéleti személyek viselt dolgai általában és mindenütt érdekli az embereket. E tekintetben Szombathely sem volt kivétel. A két folyóiratnak az induló éveikben még nem volt nagy olvasótábora, de a „Vasi Szemle” mögött állók tömegét sokan növelték a múzeumi könyvtár és tárai látogatói közül, az Jrott Kő” köré csoportosulok számát viszont az irodalmi rendezvényeken részvevők, illetve az írók műveit olvasók gyarapították. A múzeumi tábornak Pável Ágoston, az íróinak pedig Bárdosi Németh János volt a vezéregyénisége. Népszerűség és tekintély szempontjából nagyjából kiegyenlítőén mozgott a két csoport súlyát mérő mérleg mutatója. A Szombathelyre másfél évtizede letelepült Pávelt a munkája, s nem különben az őt ért támadások, az őslakó Bárdosit pedig a széles és erős családi, rokoni, kapcsolatok, gyakori nyilvános szereplései tették ismertté. Csatározásuk rendszeres témája volt a helyi sajtónak, amelynek a közleményeiből megállapítható, hogy a döntő bíráskodásra illetékes kultúregyesületi elnöki tanács tagjai sem ítélték meg egyöntetűen a „testvérharcot”. Az is tény, hogy a mélyen vallásos Pável mellett állt a püspökvár a vonzási körével együtt. Az e táborba tartozó dr. Pintér Lajos ügyvéd a hármas bizottság jelentése tárgyalásakor 1936 januárjában határozottan védelmébe vette Pávelt. Hangsúlyozta, hogy csak védelmezte a „Vasi Szemlé”-t, ez pedig szíve joga, javasolta is az ügynek napirendről levételét, ami ellen dr. Stadler hevesen tiltakozott, hiszen tény: Jiogy Pável nem valami hízelgőén nyilatkozott a Faludi Társaság mozgalmáról. Egyébként a bizottság javaslata a lehető legenyhébb”.

Valóban: Stadlerék azt javasolták az elnöki tanácsnak, hogy Pável ja belső béke és a tisztviselők harmonikus munkássága érdekében” egyszerűen nyilvánítsa helytelennek az eljárását. Pável válaszként kifejtette: Jót soha semmiféle rossz szándék nem vezette, nem érzett féltékenységet”, ezért nem hajlandó bocsánatkérésre.

Egyébként kitűnt, hogy az „ügy” azonnali lezárását óhajtók közül többen, mint például dr. Varasdy Sándor ügyvéd azt várta, hogy Pável az ülés elején bocsánatot kér, ezzel elkerülhető lett volna az a hosszadalmas és meddő vita, amelynek során J*ável többször izgatottan közbeszólt, el is akart távozni”. Mivel a várt bocsánatkérés nem történt meg, dr. Újváry Ede polgármester ismertette a bizottsági jegyzőkönyv néhány terhelő megállapítását, amelyekből kitűnt az is, hogy JPável le akarta beszélni arról Kincs dr-t, hogy az új lapban közreműködjék”. Ezzel kapcsolatban Pável kifejtette, hogy Kincs Elekkel csak baráti beszélgetést folytatott.

A késő esti órákig tartó, szenvedélyes vitával folyó ülés aztán azért szakadt félbe, mert J’ávelt hiába kapacitálták, hogy a reá semmiképpen sem megbélyegző nyilatkozatot tegye meg. Ezt nem tette, sőt elégtételt követelt, amiért a decemberi ülésen a Kultúregyesület fizetett ellenségének nevezték.” Ezt a vádat az író-építész Tóth János, a Pável köréhez tartozó tanácstag is súlyosnak találta, attól félve azonban, hogy kenyértörésre kerül sor Pável és az elnöki tanács közt, támogatta Varasdy felszólalását, de Pável a barátjára sem hallgatott, így vált értelmetlenné az ülés folytatása. Az elnöki tanács nagy

899