Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő

többsége tehát Pávelt, illetve a makacsságát és önérzetét okolta amiatt, hogy az „ügyeket nem sikerült lezárni”.

Az idő múlása és a folyóiratok sikere

Az eddigi ismereteink nem elegendőek annak csak felvázolására is, hogy 1936 elejétől kezdve hogyan érlelte meg a múló idő azt a valószínűsíthető kompromisszumot, amelyben nem történt sem bocsánatkérés, sem elégtételadás. Pávelt is és Bárdosit is annyira lekötötték a szerkesztési gondok, lapjaik színvonalassá tételére törekvés, nem különben az ország és a magyarság növekvő, súlyosbodó sorskérdései, amely helyzetben a hazájukat, szülőföldjüket szeretőket közelhozta egymáshoz: szükségszerűen egy táborba sodorta. A munka hevülete, a kitűzött nemes célok megvalósításának feladata teljesen lekötötte a két tábor figyelmét, idejét és energiáját, hogy előbb csak halványultak, majd a folyóiratok sikere és eredményessége folytán el is feledődtek az ellentétek.

A „Nyugatmagyarország” 1936. február 17-én „Az írott Kő sikere” címmel számolt be Szombathely irodalmi orgánuma nagy és elismerő visszhangjáról. A kritikák egyöntetűen kiemelik a lap magas irodalmi nívóját, az írók valóság ismeretét, valamint azt a megújholó irodalmi szándékot, amely a magyarság felemelésében látja etikai tartalmát. De bőven kijut a dicséretből a lap külső formáját illetően is” - áll a cikkben. Az „írott Kő” első számáról sok ismertetés látott napvilágot. Szeged és Szombathely kultúrális kapcsolata természetessé tette Móra Ferenc városa újságjainak terjedelmes ismertetéseit, de a fővárosi lapok, mint például a „Pesti Hírlap”, a „Szabadság”, a „Magyarország”, a „Nemzeti Újság” is dicsérő ismertetőket közöltek. Megemlítette a közlemény, hogy Kozma Miklós belügyminiszter és dr. Ostffy Lajos főispán politikusok mellett J3. Bangha Béla, a Magyar Kultúra főszerkesztője, Németh Imre országgyűlési képviselő, Illyés Gyula, Kodolányi János, Bálint Sándor, Sásdy Sándor, Lovász Pál írók szintén a legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak az írott Kő irodalmi értékével és szerepével”.

A „Vasi Szemle” induló számairól is sok elismerő, dicsérő ismertető jelent meg mind a helyi, mind a fővárosi újságokban. Az indulás nehézségeiről, az első évek sikereiről a legilletékesebbnek, Pávelnak az írásából tájékozódhatunk: („Öt év!”. In: Vasi Szemle, 1938. 5-6. sz. 273-275s. p.)

,Amikor öt évvel ezelőtt tapogatódzva, szorongó érzésekkel, de bátor hittel megindultunk az ósvénytelen bozótban, legtöbben nyaktörő mutatványként szemlélték vállalkozásunkat, s még a legbelsőbb munkatársaink, a gondolat legrajongóbb barátai között is alig akadt valaki, aki hitet mert volna tenni jövendő éveink mellett” - írta bevezetőjében a főszerkesztő. Az évenként hat, összesen 28 szám megjelentetése után készített mérlegében Pável büszkén állapította meg, hogy a fennmaradáshoz csak sovány támogatást kapott a hatóságoktól: (gaz első évben a vármegyétől csak száz pengőt kaptunk, a várostól semmit; 1938-ban a várostól nyolcvan pengőt, a vármegyétől semmit”). Az életben maradást gaz 500 főnyi előfizetői tábor” és néhány áldozatkész támogató kisebb-nagyobb juttatása biztosította. Akadtak a segítők táborából kilépők is gavval a megokolással, hogy nem bírják az évi négy pengős (hat feketekávényi!) megterhelést, vagy hogy nem érdekli őket a Vasi Szemle

900