Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő

és irodalmi életének, ami ekkor bizonyosan egyedülálló volt Dunántúlon. Az a körülmény, hogy egyik folyóirat sem zárkózott be a megye határai közé, - Pável a témabőrítést még névváltoztatással - Dunántúli Szemle - is kihangsúlyozta, Bárdosiék pedig több országos hírű író-költő alkotásának közlésével bizonyították: az Jrott Kő” szerves része az egyetemes magyar irodalmi életnek. A két folyóirat külön-külön és együttesen is erősítették Szombathelynek azt a szerepét, amelyet a gazdasági és szellemi életével a harmincas években kezdődően kivívott magának.

Súrlódások, majd ellentétek a két folyóirat között

Kétségtelen, hogy mindkét folyóirat megszületése sértett valamilyen érdeket. A „Vasi Szemle” azzal váltott ki bizonyos ellenérzést az írók táborában, hogy megelőzte világra jöttével az írói vágyak beteljesülését, a saját lap indítását, továbbá hogy szépirodalmat is közölt, amivel azt a látszatot kelthette, hogy biztosítja az íróknak a nyilvánosságot.

Ismertek azok a nehézségek és erőfeszítések, amelyekkel Pável Ágoston és szerkesztőtársai létesítették és működtették a „Vasi Szemlé”-t. (Bendefy László testvéröccse állítása szerint az első szám nyomdaköltségét bátyja előlegezte meg.) Amikor az anyagi erő egy folyóiratkiadásához is nehezen hozható össze, érthető a Szemle köré csoportosultaknak az a vélekedése, hogy az erőket összefogni, nem megosztani kell, vagyis hogy nincs szükség újabb folyóiratra. Pável Ágoston is ezen a véleményen lehetett, ezért keletkezett előbb súrlódás, majd ellentét közte és Bárdosiék között. Magatartását az is motiválhatta, hogy már szerzett szerkesztői gyakorlatot és az ehhez a munkához szükséges nyomdatechnikai ismeretekkel is rendelkezett, felmerülhetett benne az a gondolat is, hogy ha mégis sikerül elindítani a második folyóiratot, érdemes lenne egy irányításban, az ő főszerkesztésében működtetni. Ez a feltételezés némi valóságalapot kap a már említett Weöres-levelek- ben. (S. Pável Judit: Weöres Sándor levelei Pável Ágostonhoz. In: Vasi Szemle, 1981. 1-3. számaiban.)

Idézetek a Weöres-levelekből:

„Csönge, 1934. augusztus 5. A Vasi Szemle tetszett nekem, az első mégjob- ban, mint a második: az az utóbbi kicsit vicinális jellegű... Hálával fogadom a megtiszteltetést, hogy Guszti Bátyám engem szán az Jrott KŐ” társszerkesztőjének. Természetes, hogy örömmel vállalom, ha Guszti Bátyámnak nem lesz kellemetlensége az idősek részéről, amiatt, hogy egy huszonegy éves zöldfülű taknyost szán erre a szerepre. Ha nem lesz akadály: boldogan osztom meg Guszti Bátyámmal a munkát is, a szerkesztői dicsőséget is. ” (412. p.)

„1935. november 20. Bárdosi Németh írt és kéziratot kért az Jrott KŐ”-nek. Elküldtem az új könyvemet, fölsorolva azokat a bennelévő verseket, mik újságban nem jelentek meg, hogy közölje őket, ha akarja. Nem sok bizalmam van ehhez a vállalkozáshoz; kérlek, értesíts, hogy Te dolgozol-e majd nekik. Lapalapítási tervemet addig mindenesetre szögreakasztom, míg nem látom, hogy az Jrott Kő”-bői mi lesz.” (414. p.)

J>écs, 1935. november 27. Kellemetlen, hogy az Jrott Kő”-nek engedélyt adtam vers közlésére. Bárdosi írta, hogy könyvemből a „Vidéki állomásit akarja közölni. írni fogok neki és ha lehet, lefújom a közöltetését; még gondolni