Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Kuntár Lajos: Vasi Szemle kontra Írott Kő
előállítás költsége egészében vagy nagyobb részben biztosított volt. Ez a fajta önsegélyezés 1917 és 1936 között 20 szerző 40 kötetével gazdagította a magyar -zömében a vasi - irodalmat. ANemzedékek sorozatban Finta Sándornak hét, Ősz Ivánnak hat, Kocsis Lászlónak öt, Váth Jánosnak négy, Bárdosi Németh Jánosnak kettő és Pável Ágostonnak egy önálló kötete látott napvilágot. (A vasi íróknak erről a vállalkozásáról részletesen írtam a „Vas megye irodalmi múltjából” címmel az „Életünk” 1988. évi. 3. számában.) A Nemzedékek kiadó leginkább azoknak az íróknak teremtett kiadási lehetőséget, akik az újságok révén és egyéb módon bizonyos ismeretséget szereztek, így a kezdők de azok is, akik nem vállalták a lealázó kilincselést, az előfizetést gyűjtést, majd a könyvük ajánlgatását, eladását, nem kerülhettek be az irodalmi élet vérkeringésébe. Ezért vált alapvető követelménnyé az írók többsége számára a népszerűsítés eszközének tartott intézményesített könyvkiadás, valamint folyóirat megjelentetés lehetőségének megteremtése. Elénk sajtóvita Az önálló pénzgazdálkodásra törekvést a Társaság idősebb tagjai túl radikálisnak tartották és próbálták megakadályozni. A tagságnak ez a megosztottsága eredményezte azt a helyzetet, amely aztán az elnökválsághoz vezetett. Az erről szóló s előzőkben ismertetett Hegedűs-cikk május 20-án, pénteken jelent meg a „Vasvármegyé”-ben, jellemző az írók közt dúló harc éleződésére, hogy Fábián Gyula rajztanár, több ifjúsági regény szerzője, gyorsan, már 22-én, tehát vasárnap válaszolt rá, igaz, csak a kevésbé olvasott „Hír” hasábjain, de hasonló nagy teljedelemben. Az ingerült hangú írásának a fő- és alcíme is személyeskedő: „Úgy vélem... Néhány ügyfogyott vélemény a Faludi Irodalmi Társaság válságáról”. A „Néhány ügyfogyott vélemény” megírásakor 48 éves Fábián Gyula az idősek nevében vette védelmébe a nála 10 évvel fiatalabb Székely Lászlót. A megvédett tehát rosszul emlékezett, amikor Pável sikeres lebeszéléséről írt levelében. Az, hogy a könyvtárőr próbálta lecsendesíteni a képtárőrt, elhihető, hiszen Pável valóban nem szerette a személyeskedéseket, Fábián írása pedig vádolt és támadott. Már az első sorai egyértelművé tették az „úgynevezett kulisszatitkok fellebbentése és szellőztetése mindig csupán egyfelől jött”, különösen pedig „a fiatalok hegedőse” kitételekkel, hogy Hegedűs Ferencet vádolja az elnökválságot eredményező nemzedéki harc miatt. Kifejezte véleményét, hogy Hegedűs a felelős amiért a fiatalok türelmetlenek, mert az „öregek nem engedik át helyüket a tetterőseknek”, pedig ők „nemcsak a helyüket, hanem a felelősségüket, a munkát, az azért kijáró hálátlanságok egész sorát, amelyet majd a mostani fiatalok a rákövetkező nemzedék fiataljaitól köszönetül kapni fognak” szívesen átengednék. Kifejtette, hogy a mai vezetők is voltak abban a korban, „amelyikben a mostani harcos ifjúság virul”. Az ő fiatalságuk idején alakult meg a Faludi Társaság, amely „szóhoz juttatta Weöres Sanyikát, egy valóban fiatal, sőt túl fiatal, költőzsenijét (talán ha Isten is úgy irányítja), - Zsenit.” Azt is felhozta Fábián, hogy a Társaság vezetősége sohasem volt vaskalapos, számtalan tagot „kézirata alapján választott meg, tehát még azt sem kereste, hogy van-e némi irodalmi sikere vagy érdeme”. S az e módon is 890
