Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - MILLECENTENÁRIUMI MELLÉKLETÜNK - Király Péter: A magyarok népneve a történeti forrásokban és a szomszédos népek névhasználatában

fejezetben a szlávokról mint szomszédos népekről olvashatunk, vö. Ibn Ruszta: „A magyarok... A velük szomszédos szlávfajú népek felett uralkodnak... A magyarok... A szlávokat meg-megtámadják s foglyaikkal a tengerparton a rumi birodalom egyik kikötő helyére mennek, mely Karkh-nak mondatik.’* (MHK 169). Gardizínél ez a rész ugyanakkor kiegészül, vö. ,A magyarok... A ghuzokat, szlávokat és oroszokat [: rus-okat] meg-megrohanják s azoktól rabszolgákat hoznak, kiket aztán a rumi birodalom területére hurcolnak és ott eladják.” (MHK 172). A szlávokról szóló fejezetben a magyarokról említés történik, vö. Gardizi: „a magyarok folyton-folyvást reájuk [: a szlávokra] törnek s meg-megtámadják; a magyarok legyőzik őket s a szlávok a várakba menekülnek...” (MHK 179). Aras-ok — Ibn Ruszta és Gardizi híradása szerint — „egy szigeten laknak, melyet egy tó vesz körül”; „A rusok tartománya egy sziget, mely a tengeren van” (MHK 181). T. Lewicki szerint (1977. 135-136) a sziget az Ilymen-tó feletti Novgoroddal azonosítható, amelynek északi germán neve Hólmgarclr ’vár a szigeten’ volt. A fejezetben a magyarokról nem esik szó. A szlávok és a rös-ok egyértelmű megkülönböztetésére a DAI 9. fejezetében találunk adatokat: Jfösisti”— „Sklavenisti” s a ,Rx5sisti” nyelven idézett Dnyeper- zúgók nevei mind varég, normán nyelven hangzanak. Liudprand szerint is (Antapod. I. 11.) ,fi Rusii, Rusi, a kiket más néven nordmannusoknak nevezünk” (lásd még V.15.). A magyar-rus érintkezéseket valószínűsítheti a PVL 898. évi adata, amely szerint az Ugri (’magyarok’) Kiev mellett az Ou- gorbskoe nevű hegyen át vonultak, a 9. század 2. felében Kievben ugyanis a rus (varég) dinasztia (Askolbd és Dir 882-ig, Oleg 882-912) között uralkodott.

A fentiekből kitűnik, hogy Árpádról (fejedelem 895-től; KMLT 59-60) sem az idézett arab, sem az orosz forrásokban nem esik szó, rws-okról viszont, akik a magyarokkal is érintkeztek, olvashattunk. S kik voltak ezek a magyarok? Véleményem szerint nem szükséges török nyelvű magyarokra gondolnunk. Itt egyszerűen egy török jövevényszóval állunk szemben: a magyarok az urus szót - egyéb török szavakkal együtt - még a honfoglalás előtt átvették a ras-okkal szomszédos valamelyik török nyelvből (Lewicki 1956. 127; TESZ).

Az oroszok viszont a Novgorodban, majd a Kievben székelő rus ’varég’ fejedelmektől vették örökbe Rusb, russkij nevüket.

Lengyel: lásd a 2. és a 8.8. pont alatt.

Morva: honfoglaláskori átvétel a nyugati szláv Morava folyó, illetőleg ország nevéből.

Marót: honfoglaláskori átvétel a nyugati szláv *Moravbci ’morvák’ névből, abban az időben, amikor az idegen c hangot a magyarban t helyettesítette.

Tót: a germán Hauti vagy Houti ’nép’ jelentésű szóból származó honfoglaláskori vagy honfoglalás előtti átvétel. E Kárpát-medencei népnév egy germán nép (gepida?, langobard?) saját neve lehetett. A Tisza-menti Gepidiát 567-ben a langobardok és az avarok közös támadása döntötte meg; a Pannónia észak-nyugati részeit uraló győztes langobardok 568-ban Itáliába vonultak.'3 A gepidák legyőzése és a langobardok kivonulása után a Duna-medence népei (az avarok) a 6. század után beköltöző szlávokra ruházták rá a Hauti, Houti nevet. S a honfoglaló magyarok szintén az avaroktól (és az onoguroktól) vehették át e szlávokat jelölő külső nevet. Ez a név a szlávok általános megjelölésére szolgálhatott, de egyes szláv népek államalapítása után (bolgártörökök és szlávok - 681, morvák, csehek, oroszok, lengyelek, horvátok - 9-10.

95