Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.
- Az ellenség akkor is ellenség, vedd tudomásul. Nézd, milyen büszke! Mire? Kik bíztatják, hogy így mer velünk beszélni? És te melengeted a kebleden?- Melengeti a radai rosseb! Te, ne húzzál föl engem, Vicz elvtárs, mert olyat találok mondani, hogy magam is megbánom.- Elszédültél ettől a lánytól, értem én. Kívánatos, formás mindene, de most mért éppen ő? Eddig megelégedtél a tsz-ff uskákkal, önként jelentkező' is volt elég. Most föltámadt benned a férfi virtus?- Nem is tudtam, hogy szaglászol utánam. Ha jöttek, persze, éltem az alkalommal. Naná, majd hagyom éhezni őket! De kinek származott kára belőle? A feleségem elnézte, megkönnyebbült egy kicsit...- Hát te itt első éjszakákat játszol, mint a régi földesurak? A grófok meg a bárók? Ki vagy te, Rangos Ferenc, hogy az osztályellenség szokásait gyakorolod? Tudod, hogy úgysem fog senki panaszt tenni ellened, hatalmad van. Nem kertelek tovább: Bajnok Teklát vagy elbocsájtod, vagy kitálalok mindent a megyének. A tsz-elnök nevetgélt, apró mekegéseket pukkantott el, amitől a párttitkár vörös lett a feje búbjáig.- Janikám, mit pattogsz? Nem vagyunk sem ötvenben, sem ötvenhatban. Nem tudsz te nekem ártani. Ahhoz a Kádárig kell elmenned.- Akkor elmegyek az Öreghez. Nincs ötven, nincs ötvenhat, ebben igazad van. De a régi emberek, a régi összeköttetések léteznek, működnek, az eszme, amelynek nevében éltünk és haltunk, éppúgy hat most is, és vezet bennünket. Nem fölkapaszkodott parasztok, akiknek egy jól menő tsz már rangot ad, határozzák meg ennek az országnak a sorsát. Téged bármikor leválthatnak, és sipirc vissza kapálni, aratni, palán tázni. Kíváncsi lennék rád akkor, jáma-e a szád, és ilyen mosolygós lenne-e a fizimiskád?!- Komolyan mondom, Vicz elvtárs, kihozol a béketűrésből! Úgy beszélsz, mint egy kamasz, aki titkon fülig szerelmes abba a lányba, aki tudomást sem akar venni róla. És most bosszút forral. Beszélj világosan! Mi a bajod tulajdonképpen Teklával? A párttitkár sunyin leszegte a fejét, kissé oldalra fordult a fotelben, az ajtó felé, mintha a belépését várná valakinek. Fölállt, egy lépést tett az ajtó irányába, s még mindig féloldalasán tartva magát, inkább a falnak mondta, mint a tsz-elnöknek:- Megbánod te még, hogy így beszélsz velem! Jön még a kutyára dér. Elnök úr, a viszontlátásra! 846
