Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.
- Visszatérve a lényegre: Tóth Béla plébános államellenes, felforgató tevékenységet folytatott, izgató, bújtogató munkájával veszélyeztette szocialista rendünk szilárdságát. Súlyos vádak ezek, minimum tíz évi börtön...- De hát mit akarnak tőlem? A múltkor már aláírtam...- Hogy dolgozz is nekünk... - csusszant ki Bercsán száján. Sipos megróvóan nézett rá:- Hogy gyó'zzön meg minket, Tóth atya! Hogy higgyünk magának. Mi realisták vagyunk, a saját fülünknek és szemünknek hiszünk, a tapasztalatainknak. Mit tud Bajnok Sándorról, az anyjáról és a lányáról?- Amit mindenki a faluban. Most azt hallottam, hogy Tekla férjhez megy hamarosan, a járási tanácstól veszi el valaki...- De mit hallott Bajnok Sándor viselt dolgairól? Az anyja nem mondott magának semmit?- Amit mondott, meg kell őriznem a gyónási titok szentségében.- Ne szentségelj itt nekünk, tiszikém, mert kiverjük a harminckét fogadat, akár valódi, akár műfogsor - kuncogott Bercsán.- Ha jól értem, plébános úr, maga megtagadja a választ. Annak ellenére, hogy birtokunkban van az aláírása...- Kérem szépen, a gyónási titkot nem szeghetem meg... Amit reám bíztak, az az Úristené.- Úgy. De amikor aláírt nekünk, a papi lelkiismeretét a sutba dobhatta, igaz? Papi esküjének ellene mondhatott? Az Istenét megkérdezte, hogy mit szól hozzá?- Uraim, én ennél többet nem tudok mondani...- Majd fogsz a kihallgató tisztednek - vihogott Bercsán -, de mennyire, hogy fogsz. És szépen megismétled a bírósági tárgyaláson, mint a vízfolyás...- Hát akkor búcsúzzon el ettől a szép plébániától, templomától, és mondjon istenhozzádot a falu népének. Még nem tudom, melyik nap jövünk magáért, addig is hagyunk gondolkodási időt, hátha jó honpolgárként fog viselkedni mégis, de hogy jövünk, abban biztos lehet. Mi nem szoktunk felelőtlenül ígérgetni.- Hú, de fogod sajnálni, hogy most nem segítettél karitász módra - hec- celte a papot Bercsán -, meg fogod te gondolni magad, atya, ha csak nem akarsz elzarándokolni azokra a szent helyekre, ahol Bulányi papa raboskodott.- Elég lesz, Bercsán elvtárs. Nekünk nincs mit keresnünk egy hazaárulónál. Menjünk! Némán tették meg a Volgáig az utat. A kocsiban aztán szabadon engedték jókedvüket. Bercsán táncmelódiát dúdolt: Összecsendül két pohár... muzsikája csengve száll... Sipos vicceket mesélt, jó reakcósakat: Kádár apró dögéiről... mit csinált Hruscsov Kádárral ötvenhat november 2-án... hogyan lett a korcs láncos kutyából, Titóból fajtiszta elvtárs... Nevetgéltek, a poénoknál a sofőr is harsogva besegített. - Sipos elvtárs, ez már kimeríti a bűncselekmény fogalmát - emelte föl Bercsán a mutatóujját. - A jelentésekben olvassuk - hárította el a vádat kacagva, két kezét megadóan maga elé tartva -, ne feddj meg, Bercsán elvtárs, amiért terjesztem. Az egész operatív osztály úgy röhög tőlük, hogy zeng a ház. A sofőr egy-egy szalámis zsömlét nyomott a kezükbe szalvétában, a 843
