Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.
Az evilágiakra bízza, mint ahogy reméli, hogy Isten országát meg a hívőkre bízzák, s mindenki a saját küldetését teljesítheti.- És ezért tagadják meg a katonai szolgálatot? Alkotmányunk szerint a haza védelme minden magyar állampolgárnak szent kötelessége - replikázott Sipos -, de maguk beengednék ide az imperialistákat, csak hogy Krisztus zászlaját lengethessék! Maguk kiszolgáltatnák a munkás-paraszt hatalmat Amerikának meg a Vatikánnak, és hagynák, hogy leöldössék a kommunistákat és a békepapokat.- Bajban vagy, tiszikém - sandított a papra Bercsán -, nagy bajban.- Nem tudom, uraim, miről beszélnek tulajdonképpen? Az Isten országa bibliai fogalom. Az Isten országa feladat: az igazságosság, a szeretet és a béke érvényesítése az emberek között. Bercsán felröhögött:-Álmodsz, tiszikém, álmodsz. Hol volt és hol van igazságosság, szeretet, béke a világon? Ahol állam van, társadalom van, ott más törvények, a szükségszerűség törvényi érvényesülnek.- De, uraim, nem állami szinten...- Vagy úgy! - komorodott el Sipos. - Tehát nem kell állam, nem kell katonaság, nem kellenek társadalmi osztályok, és majd kizárólag szeretet, béke, igazság fog uralkodni. Papi maszlag! - Siposban felforrt az indulat. - És mivel védelmezi meg eszményeit a gyűlölet, a háború, a jogtalanság erőivel szemben? Vagy Krisztus csodát tesz, és ezek sorra-rendre eltűnnek a színről? Porhintés! Ez ködösítés, a nép erkölcsi megmételyezése, a mi drága lenini eszménk meggyalázása. Mindenkiből szent lesz vagy próféta? Papok útja az államhatalomhoz? Tóth atya magában mosolygott, arcára nyugalom és derű telepedett, vonásai elemyedtek, s szemének fénye felerősödött:- Kérem szépen, Isten országát mindenki elérheti, nincs tiltva az senki elől sem, az urak is megkereshetik magukban, ha nagyon-nagyon a lelkűk mélyére néznek... Bercsán vigyorogva vetette oda:- Majd éppen mi! No, akkor fuccs a nép államának! Körbeülték a nagyasztalt. Sipos szenvtelenül, hivatalos hangon beszélt:- Akkor most összegezzük a tényeket. Illegális kiadványt találtunk Tóth Béla bácsfüredi plébános lakásán. Nem tett eleget állampolgári kötelességének, nem szolgáltatta be az illetékes hatósági szerveknek, minket nem értesített, pedig módja lett volna rá. Föltehetően másokkal is elolvastatta, sőt a fiataloknak tartott hittanóráin ismertette, és ki tudja, ki mindenki értesült már az ebben foglaltakról. Államellenes, felforgató...- De kérem, ez nem igaz - vágott közbe Tóth atya -, senki sem tud róla. Én is éppen csak átfutottam. A papi koronán már figyelmeztettek a testvérek. Én egyébként nem találok benne semmi államelleneset.- Na, ja! Nézzen ki az ablakon, plébános úr! Látja azt a kis patakot rajta a széles pallóval? Látja a partján azokat a csenevész bokrokat? Látja? Én is látom, de jegyezze meg, mi már ezt sem ugyanúgy látjuk. Maga meg én semmit a világon nem láthatunk ugyanúgy. Vegye tudomásul, hogy ami magának bűn, az nekünk erény, és ami magának szép, az nekünk rút.- Más az ízlésünk, tiszikém... 842
