Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.

hogy belefáradt, egyet-mást másképp lát, mint eddig, hogy szeretne megnősülni. Nézze, erőnek erejével mi senkit sem tartunk itt. Csak aztán magára vessen. Innen nem lehet kilépni. Ez a kötés egy életre szól. No persze átmeneti szünet, egy kis lazítás nincs ellenünkre. Azt azonban tudomásul kell vennie, hogy bárhol is helyezkedik el, a mi állományunkban marad. Majd gondoskodni fogunk megfelelő munkahelyről. Ne feledje, ott is minket képvisel! A lánnyal pedig végérvényesen meg kell szakítania minden kapcsolatot. - Itt mintha egy picit fölemelte volna egyébként monoton hangját. Ha az ember sokáig hallgatja, akarja, nem akarja, elalszik tőle. Hányszor meg is történt, te jó Isten, mikor előadást tartott. Volt, aki horkolt, vagy szuszogott álmában, s a Nagyfőnök úgy tett, nem vesz észre semmit. No de a vizsgákon rettenetesen megnyaggatta őket, s az elvtársaknak, ha rossz éjszakájuk volt, mindig azt mondták, a Nagyfőnöknél vizsgáztak álmukban. - Közbe akartam szólni, de nem engedte. - Nem magáról van szó, maga beképzelt hólyag! A mi szervezetünkről. Nem furakodhat be ide idegen, nem szivároghat ki innen semmi.

Két hónapig pihenőben voltam. Uszodába jártam, moziba, a Szigeten lebonyolítottam pár futó kalandot, kirándultam a budai hegyekben, és otthon Illés-lemezeket meg a Beatlest hallgattam. Már kezdtem ideges lenni, amikor a Pest Megyei Tanács elnöke levélben értesített, elvtársi üdvözlettel, hogy augusztus 1-vel kineveznek a járási tanács elnökhelyettesének Vámosszirtre. Mielőtt elfoglaltam volna új szolgálati helyemet, fölkerestem a megyei elnököt. Sűrűn emelgettük a poharat, s közben néhány hasznos útravalóval látott el:- Az agg Kövit nem kell túlságosan komolyan venni. Kijár neki annyi tisztelet, megbecsülés, hogy névleg elnök legyen. Te vagy ott minden ezentúl, érted? Elnök, elnökhelyettes, komisszár, kultúros. A Juliskára vigyázz! Aki jött, aki ment, azzal mind lefeküdt. Hírbe ne hozzon, mert akkor vége a tekintélyednek. Még a pudvás Kövivel is megpróbálkozott, no de hát az már szegény csak pisilésre tudja használni. Vigyázz, nem tréfálok, vigyázz, mert téged a nők fognak tönkretenni. Egyébként nyugodt járás, ötvenhatban sem volt kirívó eset, csak a szokásosak. Tüntetés, diákbújtatás, a pártházak kifosztása. Egy dolgot még ma sem sikerült teljesen kiderítenünk. A belügyi elvtársakat is nagyon érdekelte, gondolom, te is jól ismered. A Bajnok Sándor ügye. Nem tudom, miért olyan érdekes, ott fent miért piszkálják még mindig, hiszen disszidált. Nem értjük mennyiben „ügy” ez manapság? Sokan hagyták el az országot akkoriban. Hogy az ő kilépése miért különleges? - Elütöttem a kérdését, nem a kötelező titoktartás okából, hanem mert akkor nem is tudtam válaszolni rá. Persze az elnök meg volt győződve róla, hogy lakat alatt tartom a számát, a katonai eskümet nem szeghetem meg. Jóval később hallottam, hogy a helyemre, Sipos mellé, Bercsán Rudit rakták. Kicsi a világ. A belügyi még kisebb, ha ezen az AVH-t értjük.

Vámosszirten két szobám van. Az elnöké - ebben lakom, és az elnökhelyettesé - itt végzem a hivatali munkámat. Az elején még gyakran bejárt Kövi Zsigmond, úgymond, vezetni, megbeszéltük a folyó eseményeket, tennivalókat, pártfeladatokat. Készségesen beleegyezett abba, hogy az irodáját lakószobának használjam, míg nem találok valami jobb megoldást. De nem akaródzott. A mátyásföldi otthonom volt az igazi otthon, hétvégeken fól- utaztam takarítani, a házmestemének kifizetni a számlákat, szundítani egy

837