Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Hegyi Béla: Kopasz a dombon III.
24 Karesz megtorpan. Teste görcsbe feszül, verítékét a keze fejével törli le homlokáról, bénultan áll meg a csengőnél. Kövi Zsigmond háza elé érkezett, s egy pillanatra fölemeli mindkét karját a levegőbe, mint aki megadja magát az ellenségnek, aztán jobbja lassan lehanyatlik, megdermed egy mozdulatnál, még mindig tétovázva, érdemes-e megnyomnia, s vajon ezt a csengőt keresi-e valójában? Vagy ez is csak egy csapda, s a csöngetésre kijön az az asszony a fején, karján, mellén kötésekkel, és közli, hogy már várja a férje. - A párom csak a karján sebesült meg, óh, semmiség az egész. Föl sem vette. De én! Én belehaltam... Karesz ránehezedett a csengőre. Hosszan tartó, éles szirénahang hasított a levegőbe. Hajlott hátú, töpörödött asszonyka csoszogott ki a vasrácsos kapuhoz. (Akis kertet fölverte a gaz, majd küld valakit, hogy lekaszálja; oldalt két diófa, hátul egy vadmeggy és egy cseresznye szerénykedett. Ezek sem voltak megmetszve az idén.) Terus néni remegő kézzel matatott a zárban, aztán a rácson át a kulcsot Karesz markába dugta:- Tudja mit, nyissa ki maga! Fiatalember, jobban ért a zárakhoz, mint én. A nénike Karcsiba karolt. A házba a hátsó frontról nyílt bejárat, pár lépcső a keskeny előszobába vezetett, jobbról a konyha, balról a fürdőszoba ajtaja tárult. Az előszoba végéhez egy hatszor öt méteres terem csatlakozott, bútorokkal telezsúfolva. Baloldalt, a saroktól határolva, tolós üvegajtó húzódott, mögötte hálószoba bújt meg két dívánnyal, éjjeliszekrénnyel, kékemyős lámpával. A hodálynyi szoba közepén egy négyszögletes barna ebédlőasztal állt négy kárpitozott székkel, az utcára néző ablakok között üveglapú dohányzóasztal két öblös fotellel, mellettük vérvörös állólámpa. Az egyikben Zsiga bácsi - kilencven kilós, labdaképű, kopasz, vaksi veterán - omlott el, a másikban, mint egy alázatos törpe, a fotel oldalához tapadva, Terus néni csücsült lábát lógatva. Az asztalokon, a székek hátán, a fotelek karfáján és támláján horgolt csipketerítők, Terus néni kezemunkái. A falak mentén különböző méretű szekrények, könyvespolcok, heverők, a sarkokban összetekert szőnyegek halmozódtak. Körben a falakon Lenin, Vorosilov, Bugyonnij, Kun Béla és Szamuely fényképei. A két ablak között Uitz Béla plakátja, Vörös katonák előre\- Ha kávét kér, fiam, magának kell megfőznie. Ismeri a járást nálunk. A konyhában mindent megtalál - szólt halk, fojtott hangon Terus néni. - Én úgysem maradok sokáig. Korán lefekszem. Karesz húzott magának egy széket az ebédlőasztal mellől, a dohányzó elé tette, s leült velük szemben.- No, mi újság, Bordi elvtárs? Hogy mennek a dolgok a tanácsnál?- Köszönöm, Zsiga bátyám, mennek azok, ha lódítják. Hanem most Sipos Tivadar üdvözletét hozom. Sok szeretettel köszönti magát, emlékezve a szép napokra...- Van annak vagy tizenkét éve. Együtt harcoltunk ötvenhétben. O volt a parancsnok, tejfölösszájú legény hozzám képest, de volt benne dinamit. Merészség, bátorság, meg ami ilyenkor kell: kegyetlen szembenézés az ellenséggel. Miránk Szabolcs megyét és Hevest osztották. Hű de sok ellenfor826
