Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Ágh István: A kisbíró fülei
egy taliga, ott gurult lenn a mélyben, szétvetett lábbal nyomta a pedált, mint egy majom a köszörükövön, alig fért az ülés meg a kormány közé. De úgy látszik, ez itt már senkit se érdekel, ez csak az Ambrusnak lehetne feltűnő. Hazudik! Mégis olyan nagyot hajolt az iroda küszöbén, hogy megkérdezte a titkár, ennyire fáj a dereka?- Azt hiszem, elfeküdtem, és belenyilallt a gerincében, míg ordított a rádió. A fülei! Azért hall olyan élesen, pedig itt sohasem mozdítják el a gombot, csak az ő fülkagylója gyűjti be a zajokat a dobhártyájába, ropognak a papírosok a Rózsika kezében, dörög a hirdetmény, ha megbillenti az adminisztrátor. Otthagyja a kerékpárt, kezdi a reggeli kötelességét, közhírré teszi a rendelkezéseket a megszokott állásokon. Összement a hallgatósága. Odahajol hozzá Jávori Károly nyugdíjas vasúti tiszt és kisbirtokos, és megkérdezi tóle, miről szól majd az ismeretteijesztő előadás? Igen, az ember származása most valóban a legégetőbb. Nekem is az a véleményem, mondja a kisbíró, épp olyan fontos az ősi múlt, mint a szebb jövő, de addig kitartás! Ő az egyetlen, aki komolyan veszi, csak ő érdemes a jutalomra, és úgy csavarja a beszélgetést, hogy már előleget is élvezhessen a Jávori úr belőle. Mert hiányozhat az embernek az előélete is, ha például nem viseli azt az egyenruhát, amiben a fél életét lerótta, lám, még az Ambrus is abban jött haza búcsúra, ha nem is csendőr, akkor legalább foglár ruhában, mert most csak azt szabad, és az is valami. Károly bácsi mért öltözködik ilyen parasztosan, mikor ott áll a szekrényében az a több rendbeli vasutas tiszti öltöny, a helyes csákók. Tüntesse el a koronát, a paroli maradhat az aranysújtással együtt. Igazad van, József. Ő legalább érdeklődik, és szót fogad, majd az összes előadásra, ünnepélyre egyenruhában jelenik meg. Ha kinevetik, azt hiszi, az elegáns formáján mosolyognak, hogy nem is változott meg a világ, és csak ő lehet a hazafias népfront közfelkiáltással, és hálás lesz a kisbírónak, míg a többiek megbűnhődnek, mert ő belát a kapujuk mögé. Hát a Márton Dezsőt nem érdekli a közhír? Most húzza a vizet? Előlem nem lehet kitárolni, majd ha viszem az iratokat. Belát a függönyök fölül, messziről hallja, mit beszélnek, nincs titok mától fogva, de azért hevedert kell csináltatni a dobra, mert rövid vagy inkább elvásott, bármikor elszakadhat, itt a Tyihák szíjjártó, vágjon neki újat! Ja, ő is az Ambrussal mulatott? Hogy mert ott ülni? Amíg az iparos a bőrhalomban válogatott, azt kérdezte, könnyű puha vagy inkább durva, de erősebb hevedert szeretne-e, s azt mondta a kisbíró, az árával ne törődjön! Erre a legdrágábbat befogta a satuszék pofájába, kihasított belőle egy jó hosszú darabot gyeplőformán, a kisbíró megkérdezte: akarnak csináltatni de ez még nem is elég. Volt eső nálunk, már töbet nem tudok imi majd legközelebb. Csókol benneteket Nagymama Kedves Gyerekeim! Tudatom veletek, hogy 15 óta már devecserbe Belláéknál vagyok, jól érzem magam. Eljötem a ház népével a kutya a tyúkok ez az egész, a nyulakat el adtam. Ijen időre még nem emlékszem az első hóvihar othon ért hó hegyek 809
