Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám - Ágh István: A kisbíró fülei

- Az Ambrus szólt magának az Ernőről valamit?- Nem szólt az semmit, minek szólt volna a fiamról? Bolondozott.- Mert hogy az Ernővel szokott találkozni Debrecenben. A Vörös Csillagban fólszolgáló vagy főpincér, már én is elfelejtettem.- Az Ernőnk elesett, mindenki tudja.- Talán azért nem beszélt magának. Elkeserednének, mert él és nem akar hazajönni. Mi az oka? Csak nem valami összetűzés?- Amiatt nem szokás világgá menni, halottnak mutatkozni. Elesett, csak nem kaptunk értesítést.- Lyukassza végig a szíjat, legyen szíves! A Kocsi Laciné se kapott értesítést, már férjhez ment volna, aztán hazajött az ura. Azért az Ambrusnak igaza lehet, főleg, ha messzi a Debrecen. Mit fizetek?- Azt hiszed, van még reményünk? Egyszer majd eszébe jutunk? Ne bántsd a szívünket, Jóska! Nem akarok csalódni. Csak az anyja hinné el neked.- Majd egyszer eszébe jutnak a tehetetlen öreg szülei. - Megköszönte a munkát, hogy nem került semmibe. Úgy ment el a szíjártótól, mint aki nagyon elégedett, legalább lesz egy jó napjuk ezeknek a Tyihákéknak. Aztán meg csak várjanak, szenvedjenek, ha oda mert ülni abba a társaságba, ahol őt kiüldözték.

Na, ennek a Márton Dezsőnek most megfizetek. Már kiáll az utcára, mert nem dobolok, csörgeti a zsebében a pénzt, közben kinyomja a hasát.- Mintha megváltozott volna, Dezső bátyám! Nem néz ki maga rosszul? Csak nincs valami baja?- Mért lenne bajom? - döbbent meg Márton Dezső.- Ja, azt hittem beteg, annyira összement a Vilma nénihez képest, vagy neki vannak zavarai a hormonjaival? Egyik napról a másikra lebetegedhet az ember, ahogy a bikás Bódi bácsi, hiába muzsikált annyit előtte.

Kihúzta magát, kinyomta a hasát, olyan szorosan állt melléje, hogy alulról lásson végig rajta a Márton Dezső, talán ettől kapart a torka.- Köhög? Na, nem baj! De azért nem ártana kivizsgáltatni magát.

És Márton Dezső ettől kezdve erősen gyanakodott a tüdejére, már nemcsak reggel köhécselt, rendszeresen méretzkedett, és a mázsálás kimutatta, mennyire soványkodik. Rászólt a Vilmára, ne egyen annyit, mert zavara van a hormonjainak, menjen orvoshoz! A kisbíró pedig örvendezett, hogy nemcsak ő hisz az Ambrusnak, neki is elhisznek mindent, kitalálhat, amit akar. Azzal az ellenforradalmár Endrődi Bózsival már nem is kell foglalkozni, építkezik a vájárkeresetből, vagy a munkába vagy az adósságba gebed bele. A

vannak kétségbe estem volna, ha V. épen akor jött Pestről, el jött az urától el akart helezkedni a postára, de nem kapót lakást a postára fel veték volna 2 hétig ott volt nálam és úgy jöttem, hogy ő ott marad, míg nem kap héjét Pesten. Az ura igen goromba, nem buja már, hozzánk hozott minden ruhát, még a nagy képeket is. De azt hiszem, hogy haza megy. Igen nagy dolog volt a költözködés az ablakok be vannak deszkázva, az ajtó be van vassalva 2 lakatal zárva minden fát behortunk még a röngöket is ami széjel voltak. Épen az az egy nap volt jó az a hétfő, de mire ide értünk mindent belepet a hó a

810