Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Ágh István: A kisbíró fülei
mint régen. Ettől csak nevetni lehetett volna, mert az Ambrus mindig bolondozni szokott, máskor is megviccelte az embert. De csak a búcsú másnapján, amikor már túljárt árkon-bokron a motorbiciklijével, csak akkor jutott eszébe a kisbírónak, mért éppen azzal kezdte, azt nem lehet hirtelen kitalálni, hogy mennyire megnó'tt, és még a füle is háromszor akkora, mint régen. Es kiröhögte az a hatalmas asztaltársaság, az Erdó'di Bözsi, és Trombitás Pali, a Szabó Vince, a Márton Dezső, a vitéz Orosz Lajos, a Nagy Árpás Feri, a Tyihák szíjártó, hordta nekik a bort a Frei Jakab, de még a Jávori Károly is elnevette volna magát, ha véletlenül leereszkedik hozzájuk. A kisbírót valami ismeretlen szorongás szállta meg. Vizsgálgatta magát, nézte a füleit a tükörben, mennyire kajlán tartják a simléderes sipkáját, levette és megállapította, valóban feltűnően eláll a füle, és még az is lehet, hogy legalább két fejjel nagyobb a kelleténél, bokáig se ér a nadrágja, a kabátujja is megrövidült. Annyira belegondolt, elkezdett viszketni, mintha feszülne a bőre, nőne a fülkagylója azonközben is.- Látszik valami rajtam? - kérdezte a feleségét.- Mit kellene látni?- Azt, hogy nagyobbak-e a füleim. Az asszony fólnevetett.- Akkor hát mért mondta az Ambrus, hogy nagyobbak a füleim. Most is viszketnek. Tágul a bőr. És ahogy ágaskodott mellette a felesége, már az is feltűnt neki, hiszen egy törpe az élete párja hozzáképest, az esküvői képen meg mintha egyformák lennének.- Emlékszel az esküvői fölvételre? Mit csinált velünk a Sas fényképész deréktól lefelé?- Ránk parancsolt, hogy mosolyogjunk.- Engem leültetett?- Persze. Ne látszódj akkorának. Szóval akkor is ilyen nagy voltam, de a füleim megnőhettek, gondolta, és megint odanézett a fotográfiára. Nincs azon semmi különös a füleit illetően, sőt az egyik még hiányzik is oldalról nézvést, a másikra rá van fésülve a haj. A kopaszságtól látszanak akkorának.- Mi ütött beléd vénségedre? Kinek szeretnél tetszeni? - és otthagyta az asszony a tükör előtt, nem foglalkozott tovább ezzel a bolondsággal. De a kisbíró még inkább megijedt, úgy látta, kiáll a feje a tükörből, s mintha tokostól leereszkedett volna a plafonnal együtt. Kifelé beleütközött a szemöldökfába. Fogta a dobot, indult a szolgálatba, míg a heveder csak a hasáig ért, vagy eddig is úgy dobolt, fóltartott karral? A biciklije meg, mint tudok-e egyedül aludni, ez a sorsom. Eddig mindig volt valaki, a Bella gyerekei, Mari, Bella, Ági majd a jövő héten Gyakran megyünk a temetőbe Már leszedtük a száraz koszorúkat, elhúztuk a halmot és virágozzuk, nagy gondban vagyok mi lesz a sorsom, félek elmenni is, itt maradni is. Atsz-töl kaptam 8 száz forintot. Juhászéktól kaptam részvét táviratot. Tivadarral beszéltem, nem kell neki a ház, nincs is kilátás hogy el tudjuk adni annyi ház eladó, majd lesz ami lesz. írtak a nyugdíj rendező pénztártól, be is vitem a tsz-be, 200 fr. kapok. Belláék eladták a régi szőlőt 25 ezerér a terméssel, most ebből pincét 808
