Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Ágh István: A kisbíró fülei
dett örömmel, és nem gondolta, hogyan gondolta volna, miféle bajokat szabadít a falura. Pedig már akkor elkezdődött valami, mikor a búcsúra megjelent motorbiciklin, szürke egyenruhában. Nem akartak hinni a szemüknek, mit keres itt, ha senkije sincs, s már ott is mások, neki még ismeretlenek laknak, ahol a rokonainál nevelkedett. Biztos a jussát akarja, talán a Szőrös Szabó Naca kiforgatta az örökségéből, azt akarja visszaszerezni. Pedig hát eszükbe juthatott volna, hogy az emlékeit is keresheti az ember, és egyszer csak visszavágyik az ifjúságába. És csodálkoztak a se katona-, se rendőrszínű egyenruháján, amelyben inkább tűzoltóhoz hasonlított. Csak vitéz Orosz Lajos tudhatta, milyent hordtak az őrök a tatabányai munkatáborban. Smasszer az Ambrus, de azért mégis itt nevelkedett, és bekopogott abba a házba.- De szépen rendben tartják! - mondta Erdődieknek. - Hallották-e, hogy majdnem itthagytam a fogamat. Honnan hallották volna annyi év után, ha messziről költöztek ide. Az apja disznópásztorként szolgálta a falut, aztán fölösleges lett, megvették a Szőrös Szabóék házát az örökösöktől, már az is olyan régen volt, hogy azóta még egy gyilkosságot is elfelejtenének, de itt még rablás se történt, kit érdekel, hogy majdnem itthagyta a fogát? Mert éppen ezzel kezdi ez az ismeretlen? O a Szabó Naca néni unokaöccse, csak látni akaija a házat, már megy is Trom- bitásékhoz, együtt szolgált a Palival, de még azt elmesélte, hogy a tűzfal agyonüthette volna, mert a ház leégett a gyújtóbombától, a zsuppos tetőből semmi se maradt, csak a kémény meg a tűzfal, az alatt volt a szobában az ágya, de szerencsére éppen a mezőn tartózkodott, mikor ledőlt a tűzfal. Sietni kellett az újjáépítéssel, ami ilyenkor rohammunka, és ha eddig nem történt semmi baj, azért mégis jó volna tatarozni.- Sokba kerül - mondta Erdődi Bózsi.- Kár, mert a fundamentum nincs rendesen megásva. Állja egyáltalán a nagy forgalmat? Nem vettek észre még semmi repedést? Na, minden jót! Trombitásék várnak már az ebéddel. Erdődi Bózsi meglepődött, pedig ő már megszokta a bányát, ha ott történik valami, ébren éri az embert, és védik a bányamentők, de hogy álmában nyomja agyon a ház a családdal együtt, attól elkezdett félni. Világító nyílást keresett a tűzfalon a padlás homályában, és kívül a bejáratig, mintha hajszálrepedés húzódott volna. Szólt a feleségének, de ő semmit se látott.- Nézd meg jobban!- Nem látok semmit. hogy nem éjjel dőlt be igy a tyúkok is megmaradtak meg Hála Isten mi is. Mindig retegni kel mikor és hol dől le, most szabad minden nyitva csak a róka be nem jön a tyúkokért már nem csináltatjuk meg még a kamra tetejét is le szedjük mert nem jók a falak papa még este is azt mondta nem dől ki azt csak én mondom borzasztó látvány de elég erői úgy sem segit senki ezen már tüzhejt még nem tudtunk venni, nincs sehol sem. Ithon volt az Ambrus aki csöndér volt, nagy volt a mulatás. Még apáddal is elviccelt, már senkije sincs, már töbet nem tudok imi ezel be is fejezem Sokszor csókolunk Szüleid 805
