Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám - Ágh István: A kisbíró fülei
Mégis elhatározta az építkezést, de miből? Hiába irigylik a bányászokat, mégsem keres annyit, hogy azonnal nekilásson. Trombitás Pál a meglepetés örömével fogadta régi bajtársát. Ambrussal együtt szolgáltak Ruszinszkóban. Pali gyalogos csendőr volt, Ambrus biciklis. Búcsúünnepi ebéddel kinálták, ettek és ittak, míg a vendég beszélt a szép ruszin menyecskékről, a rahói kuplerájról, ahol az egyiknek akkora volt, azért hívták Buksza Pankának, s hogy mennyit kártyáztak, szép élet volt Rahóban. Trombitás a családja eló'tt elrestellte magát és megkérdezte, hogyan lehet egy csendőr káplárból ebben a világban fegyó'r?- Beálltam a Ganz gyárba lakatosnak, onnan toboroztak a fegyveres testületekbe. A régi szép időkre gondoltam, és úgy választottam, hogy inkább rabokat őrzök, mint betörők után futkozzak, az osztályidegeneket se én szedem össze, inkább vigyázok rájuk, a katonaságnál pedig együtt gürcöl az altiszt a sarkatonákkal, csak a fenyítés okozhat valami örömet. Erre Trombitás elkezdett panaszkodni, hogy az öregeket nem hagyhatta magukra a földdel, ez a benősültek sorsa.- Kár - mondta Ambrus. - Nem egy csendőr került a körletembe. Elmehetnél bányásznak. Beállított közben a kisbíró nagyobbik fia, arra kéri az édesapja az Ambrus bácsit, tessék hozzájuk menni uzsonnára.- Mondd meg édesapádnak, hamarost indulok.- Ez a tábori csendőr, a Józsi, könnyen megúszta. Az idegei miatt fölvették kisbírónak, ha már az apja is az volt, attól még dobolhat, ha véres a múltja, igaz? És kérlek alássan, azóta emelkedik a létrán. Ezeket a jöttment alakokat az ujja köré csavarja, idegenek, akármit elhitet velük, de hála Istennek, any- nyira eltitkolja a múltját, hogy nem mer elvitetni.- Ne bízz annyira benne! Fegyvert is találhatnak nálad, ha ő akarja. Menj bányába! Azokat nem bántják, a földdel most ne törődj! Már itt a kolhoz. Megköszönte a vendéglátást, elindult a kisbíróékhoz. Ment az utcán, és Szabó Vincéék előtt eszébe jutott, hogy a régi gazdáját meglátogassa.- Tudtam, hogy nem kerülsz el bennünket- fogadta Vince bácsi, leültette a vendégei közé. Ambrus hiába szabadkozott, mennyire teleette magát a Trombitáséknál, nem szeretne zavarni.- Ne kéresd magadat, aki még a vasat is megette volna. Nekünk te mindig családtag maradsz. Ettek és nem számolták, mennyi rántott húst, töltött paprikát hányféle rétest evett, és fogyott a bor. Elviccelődtek, az öreg előállt azzal az emlékével, hogy az Ambrus nem bírta az italt.- Miből gondolja, Vince bátyám? Kedves Gyerekeim! Leveletekre csak most válaszolok. Laci is írt, de nem írtam neki, mert minden nap várom. Irta ha napos idő lesz meg ha nem lesz sár jön de most nálunk megint anyi eső van és rósz az idő. Veszprémből voltak nálunk a napokba Laci képeit fényképezték, amit 44-be festett meg a papát is. Én nem voltam ithon Pápára és nyárádra voltam. Ok is mind betegek. Mi is csak megvagyunk mint máskor nekem a torkom fáj meg rekedt is de ez majd csak el megy Földjáradékot meg kaptuk 4 400 fr. A gyorsfőző jól bevált főztem vén 806
