Életünk, 1997 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Gyurácz Ferenc: A helytörténet regénye
GYURÁCZFERENC A helytörténet regénye HEGEDŰS FERENC: SZOMBATHELYI KRÓNIKA A Vas megyei művelődés- és helytörténetírás nesztora, az élete kilencedik évtizedében is fáradhatatlan Kuntár Lajos fontos missziót vállalt, amikor a szombathelyi könyv- és levéltárak kéziratgyűjteményeiből egybegereblyézte Hegedűs Ferenc hátrahagyott írásainak javát, s mintegy 40 íves könyvet szerkesztett belőlük. Az 1902-1964 között (mindvégig szülővárosában: Szombathelyen) élt, „civilben” újságíróként, városi aljegyzőként, majd 1949-es elbocsátása után többek közt könyvügynökként, adminisztrátorként stb. dolgozott Hegedűs Ferencet ugyanis méltatlanság volna elfeledni. Az erős helyi tudattal és öntudattal bíró, ugyanakkor művelt és igényes vidéki humán értelmiség jellegzetes típusát képviseli ő, azt a típust, amely - alkotóként és kultúraszervezőként - számos magyar város művelődéstörténetére rányomta a maga bélyegét a két világháború közötti időszakban. (Hogy Szombathelyére különösen, az valószínűleg világosan kiderül majd akkor, ha valaki megírja a város 30-as évekbeli kulturális életének, de akár csak az irodalmi és tudományos életének monográfiáját. Tudományos és irodalmi folyóirat, 15-20 országos számontartásra méltó alkotó értelmiségi - Pável Ágostontól Gáyer Gyuláig, Fábián Gyulától Almásy Lászlóig stb. - jelenléte jelzi, többek között, a korszak kulturális pezsgését a vasi megyeszékhelyen.) A néhány évig élt, Bárdosi Németh János, majd Sz. Németh László szerkesztette írott Kő című irodalmi folyóiratban Hegedűs Ferenc a népi írók szociográfiai munkáinak értő ismertetéseivel tűnt ki. S bár világ- és társadalomszemléletét a népi mozgalom gondolkodásmódja és a katolicizmus kettős vonzáskörében helyezhetjük el, írásainak tárgyválasztását döntően nem ez, hanem a szülővárosa iránti szeretete és a helytörténet iránti lankadatlan érdeklődése határozta meg. Kötetének fő értékét éppen ezért a helytörténeti, illetőleg a hellyel kapcsolatos művelődés- és irodalomtörténeti ismeretek áradó bősége, a filológiai fölfedezések izgalma, a rejtett művelődéstörténeti kapcsolódások szisztematikus vagy heurisztikus föltárása-fóltárulása és a kuriózumszerű apróságok megvillantása adja. Hegedűs Ferenc általában nem tartja feladatának, hogy tárgyát „tágabb összefüggésekbe helyezze”, kevés ügyet vet arra, hogy e tágabb összefüggések - pl. az egész magyar művelődés- és irodalomtörténet - perspektívájából nézve netalán provinciálisnak tetszhet a „szombathelyi irodalom”, a „szombathelyi tudomány” emlegetése s az ezek 785
